A madarak csodalények,
Isten jókedvében teremtette őket.
Tollazatuk színes, fényes,
át nem ázik, nem is kényes.
Szárnyukat ha kiterjesztik,
fölrepülhetnek az égig.
Csőrük, karmuk biztonságot
ad, ha ellenségük támad.
Csillogó gombszemük forog,
ha alszanak, nem hunyorog.
Messzelátóként működik,
bogarakat észreveszik.
Páros kapcsolatban élnek,
nevelnek új nemzedéket,
megosztják a feladatot,
kiköltik a tojásokat.
Nem válnak szét, együtt élnek,
építenek puha fészket.
Dalos hangon társalognak,
nem vitáznak, nem morognak.
Akár apró, akár nagy,
minden madárka szabad.
Szerencsére nem kell ornitológusnak lenni, hogy értsük soraidat, Sarolta, az biztos, hogy békességes népségnek ábrázolva, kicsit idealizáltad e lényeket. Hiszen szabadok is, amíg ragadozó ellenségeik, s például éppen az ember le nem csap rájuk. Ám addig szépek is, s a kötetlen szárnyalásnak valóságos jelképei... :)
VálaszTörlésA madarak számomra a szabadság jelképei. Irigylem , szeretem és tisztelem őket, azzal együtt, hogy van köztük is kártékony és ragadozó is. Nem vagyok én sem ornitológus, elégedett voltam a tanári pályámmal és ennek keretében a biológia is érdekelt valamilyen szinten, innen a széles körű gondolatvilág, ami verseimben is megjelent több főrumon, de nem azzal a szándékkal, hogy költőnek tekintsem magam, sem mások engem. Ez az utolsó hobbim, máshoz már nincs erőm.
Törlés