Felhők felett
száll egy madár,
menekül.
Szobrok épülnek
és dőlnek
észrevétlenül.
Nem számít
fiatal vagy öreg,
a tömegben elvegyül.
Tegnapi jó szomszéd
idegenként
egymásnak feszül,
egy bagoly űzi álmunk,
és huhog
szemtelenül.
Vadászok
vadakra lesnek
határon kívül és belül,
zajt hallok messziről,
kiabálnak
kegyetlenül.
Csak egy öreg tölgy
áll magában,
rendületlenül.
Ellenséges világot ábrázolsz, kedves Irma, melyben mindenhol veszély leselkedik, ahonnan menekülni kell. A tölgy áll csak rendületlen, s ezzel talán a természet zavartalanságát kívántad éreztetni. (Persze ez is addig igaz, amíg legfejlettebb, gőgös fajtánk bele nem piszkál...) (o)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésBe kell valljam , Gábor, ezt a verset nagyon feldúlt állapotban írtam, nekem magamnak sem tetszik, pihentetni kellett volna vagy 2 hetet. A magányos tölgy jelkép akart lenni, " egyenes derékkal, - magányosan.
TörlésKöszönöm , hogy időt szántál rám.
Irma
Kedves Irma!
VálaszTörlésNagyon jól megfogalmaztad az élet árny oldalát.
Szeretettel gratulálok: Mila
Kedes Mila !
TörlésHa lehetne, újra írnám a versemet, mert nagyon érzik rajta, hogy nem voltam jó kedvemben - talán túloztam egy kicsit,
( sajnos, nem sokat )Legszívesebben kitörölném.
Szeretettel Irma