Kapolyi György: Pánik

És akkor a földalatti feljárójában kitört a pánik.

A fene tudja mi váltotta ki, de sikerült neki. A dolog lélektana végtelenül egyszerű. Felfelé özönlik a tömeg, hiába a mozgólépcső, vannak, akik még gyalogolnak is, összevissza lökdösődve, idegesen, fújtatva csörtetnek, mint egy orrszarvú. Az egyik megbotlott, és maga alá temette az előtte állót. Az esés közben elkapta egy férfi nadrágszárát, és pillanatok alatt egy rakás, fetrengő, ordítozó embert vitt felfelé a lépcső. Lent a peronon, azonnal elterjedt a hír, hogy a lépcső begyűrt több embert, meg egy kutyát is.

Lehet, hogy ötven másodperccel előbb jutnak ki a föld alól ezek a csörtetők, aztán elégedetten megállnak pihenni. Hát ezért nem volt érdemes rohanni, maga dinnye- szólt rá egyik száguldozóra egy néni.

A dinnye elképedt, és kitört belőle a három elemi.

Mit pofázik bele a más dolgába, maga múmia. Akkor rohanok, amikor akarok. Nem kell, hogy bármitis értsen!

Te kis hülye- vihogott a néni, ott dögölj meg, ahol vagy- szólt bölcs nyugalommal, és tovább döcögött.

A dinnye bambán állt a kijáróban, és szóhoz sem tudott jutni.

Aztán egy hatalmas lökés érte hátulról, még érezte, hogy zuhan, és nagy csattanással hason landol. Elképedni sem volt ideje, mert a hátára lépett valaki, aki szintén hason kötött ki. Nehezen, de sikerült négykézlábra emelkednie, többen a kezeire tapostak, de jóformán észre sem vette, lassan kúszott a torkáig a rémület.

A kijárat kapunyílása, csak úgy hányta ki magából a sivalkodó, csapkodó emberek tömegét.

Az éppen ott ténfergők rémülten futni kezdtek, mindegy, csak innen el- felkiáltással, közben egymástól érdeklődtek, hogy mi történt.

Bomba van az aluljáróban!- sivította egy nő, egy dagadt pasas lila arccal ordítozott, hogy mentők!, rendőrség! Hol vagy Józsika!, Gizi a francba keveredtél el!, hol van a táskám ti szemét tolvajok. Az egész hangzavar, egy madárházra kezdett elékeztetni.

Kiverték a kezemből a fagylaltomat!- sivított egy hang, minek zabálsz itt lent, mikor tilos- te idióta, jött a válasz.

A nyílásból kiömlő tömeg, szanaszét folyva menekült a szélrózsa minden irányába.

A hanyatt, homlok - rohanók, egymást taposva ordítoztak, senki nem tudta mi történhetett.

A kijárat végre kiürült, tele volt az úttest, futó és elesett emberekkel.

Sem füst, sem dörrenés, csak az üres lejárati kapu, előtte egy teljesen elképedt egyenruhás alkalmazottal.

Hát ilyen pedig nincs is- motyogta döbbenten, ennyi hülyével még nem találkoztam, pedig nem ma kezdtem.

Merev derékkal, értetlen képpel visszadöcögött a fülkéjébe, ami fölé ki volt írva: Információ.

Kép: Kapolyi György alkotása