Tóth Sarolta: Mintha tavasz volna



Felhőbölcsőben aludt a tavasz,
virágos rétekről álmodott.
téli álmából vidáman ébredt,
felül az ég derűsen kéklett.
Hosszan nyújtózott édes kéjjel,
ragyogó arccal tekintett széjjel.
Langyos szellőtől olvadt a fagy,
előbújtak rejtőző bogarak.
Duzzadó bimbókat hajtott az ág,
szirmait kibontja a sok virág.
Pitypangok pettyezik a pázsitot,
virítanak szép sárga nárciszok.
Dalol a madár, harsog az ének,
légy vidám - végre - vége a télnek!



6 megjegyzés :

  1. Szinte meglepetésként vezeti elő a cím, Mintha tavasz volna! Versed éppen azt bizonyítja, nálad ehhez semmi kétség nem férhet, kedves Sarolta! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A tavasz csalhatatlan jelei ezek, de a szeszélyes időjárás miatt kételkedik az ember manapság

      Törlés
  2. Jó érzést keltő ilyen verset olvasni, köszönet érte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A tavasz az ifjúság, a jövő ígérete, szeretni szokták, mert szép és ígéretes évszak, örülök, hogy tetszést értem el vele.

      Törlés
  3. Dallamos, ritmusos, hangulatos képekkel tele versedet nagy örömmel olvastam. Én is úgy gondolom, meg kell látni a hétköznapok apró örömeit, hogy vidámabban teljenek a szürke hétköznapok.
    Szeretettel
    Irma

    VálaszTörlés
  4. "Dalol a madár, harsog az ének,
    légy vidám - végre - vége a télnek!"
    Örömmel olvastam ritmusos swzép versedet!
    Üdv: Szabolcs

    VálaszTörlés