A baj ritkán jár egyedül. S elvétve kopogtat: ha már jön, csőstül tör az emberre... J. úrhoz sem köszöngetve állított be a kórság. Leverte ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hosszú az élet útja
Hosszú út vezet hazáig, születésünktől halálig. Sírva jövünk a világra, tehetetlenül és fázva. Tanulunk beszélni, járni, értelmes emberré vá... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Kerestelek
Miért van az, hogy éle van a kőnek, miért van az, hogy visszanézni fáj, miért van, hogy gyakran összekoccan két egymás felé nyújtózó faág? P... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Megértő, játszó sorok
Mottó: Embernek lenni annyit tesz, mint úton lenni. (Déry Tibor) Vandálbarát Tör-zúz a pasas, felhasítja az ülés kérpitját. Megrándul Ková... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Önkép
Humorom nem káröröm. Ha gondban vagyok, könnyít elviselnem. Ma kétszer is nevettem! Holnap is lesz mókás kedvem? A kép Balassa Katalin munká... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Minden, ami lehettem volna és minden, ami nem lehettem Cătălina Mihai írása – megjelent a LiterNet online irodalmi portál Proză scurtă – Miscellanea rovatában 2021.01.09 (Újságkivágások …)
Ma elmentem az egyetem előtt és arra gondoltam, milyen lenne most az életem, ha az idegen nyelv szakon maradnék és nem lépnék a színészi pál... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Eladó az egész világ
Mennyi a vételi ára? Nem túl drága? Azt mondják, végtelen, fel sem fogja az értelem. Sok isten birtokolja, bérbe adta, égitestek ragyognak r... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Önzőség
Keringünk magunk körül, saját sorsunk érdekel. Kinek a létére figyelnénk? ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Miért szomorú ez a vers?
Miért nézünk hosszan vissza, mikor búcsúzunk? Talán érezzük, hogy többé nem találkozunk. Miért feledjük el gyorsan, amit álmodtunk? talán tu... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Magány ősember módra
Erdőkerülő? Az erdőben rejtőzködő dögöt evő Benő. Nem önhibájából lett ő munkakerülő. Száraz ágakat gyűjt, nyársat farag, máglyát rak, azon ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Sandán
Féltékenyek a sikerekre. Irigykednek méltató szókra. A világ nevet: ez visz előre. A kép címe: Kakasviadal; Bráda Tibor munkája. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az éjszaka fényei
Halkan hull a sötét, mélyül, telik az éj, de Te ne félj! Sötétben tündöklőbb a fény. Suhanó felhőket kerget a szél. Elringat a néma, ezüst é... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Cél
Ártalmas hiedelmek, furcsa előítéletek, szemforgató jelszavak. Mindez miért? Védeni a hatalmat, megőrizni a tekintélyt. A kép Lak Róbert al... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Hideg szikrák
Napsugár áztatta tájban aranylón ragyog a nádas, víz tükrén képe messze ring, langy szellőben lágyan int. Bokrok tövén árva fészek, szél ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Évváltás
Nincs most más kívülünk, egymást üdvözítjük. Hurrá!, ez a jelszó, kezdődhet az új év. Lehet, nemcsak új jő? Boldog és szép lesz jövőnk! A k... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Holdvilágos éjek
Holdtöltekor a Hold feje kerek sajt, felhő sapkát hord, rajta bojt. Két szeme helyén sötét folt. Huncut mosollyal tekint a földre, Ő most ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)