Álomharkály töri át a lélekfa látszatdús kérgét, felszínből mélybe zúdul a tudat-sugarú törmelék. Mélyből felszínre buzog a régen eltemetett... Tovább olvasom »
Álomharkály töri át a lélekfa látszatdús kérgét, felszínből mélybe zúdul a tudat-sugarú törmelék. Mélyből felszínre buzog a régen eltemetett... Tovább olvasom »
Ember szellemének tükrében megpillantom ősi magam, Lélek szövetébe fűz régen, mitől lettem halhatatlan; olykor a megfogható részem ledo... Tovább olvasom »
Éjpázsiton lépdelnek parány fényhangyák, idők cérnamezsgyéje a csillagiság. Csöpp álarcúak, akár épp nyíló magvak, de a dajkáló mennynél h... Tovább olvasom »
Acél- kezű Nap zsibbasztja elmém, ihletet apaszt, csömör- bélyeget tapaszt a verdeső szívre, Így azt kívánom mélyen e csillag- záporozó éjen... Tovább olvasom »
Mily' zengő erő fűti elnémult, világtalan és reszketeg lelket, ha felkelve mindig friss élettel öleli át a gátló perceket? Mily' vég... Tovább olvasom »
Félédes csendek mámorában ódon éden képe dereng fel, bódult fuvalmú álmodásban bíbor nedű kedélybe perzsel. Pitypang-percek szállnak a szél... Tovább olvasom »
Ónos, borongó testem karosszékben pihent egy őszbe suhanó napszálltán. Dohos, ódon versek ölelésében kötetnek lapjai virultak sárgán. Künn s... Tovább olvasom »
Száz éve már, hogy hószínű alakja Ódon súllyal állt a városi téren, Fehér ajka sohasem nyílt szavakra, Lélek nem szikrázhatott a szemében. S... Tovább olvasom »
Most még nem érinthető arcod Ősi istenszobrok szemén ragyog fel, Messzi álmokból ismerős hangod Csak a végtelenség suttogja el, Szederfürtje... Tovább olvasom »
Vasas Marianna vagyok, művésznevemen Apeiranna. A napokban kezdtem el új verses oldalak után kutatni, s az Allegóriát találtam a legszimpati... Tovább olvasom »