Tökipompos Zsombor az Egyesült Energetikai Zrt informatikusa a fejére húzta a szájberketyerét, ujjait beleillesztette az érzékelőkkel átszőtt kesztyűbe, oldalára ragasztotta a büntitapaszokat. Ha elrontott valamit a játék során, ettől harminc Volt feszültségű áram csípte meg a bőrét. A cégnél az egész napos hajsza és megalázkodás után jó volt kicsit tombolni az iraki – líbiai? szíriai? afgán? gázai? – fronton. Kedvence az FGM-148 Javelin antitank keresztben állt a hátán, a Gepárd M6 Hiúz (hogy a nemzeti érzés se maradjon ki) az oldalán lógott, a pisztolytáskában egy Beretta a jobb lábát verdeste, baloldalon a tokban a kommandóskés. A valóságban lépni se tudott volna ennyi teher alatt...
Letelt az egy óra dzsihadista-gyilkolászás, az okosteló csengőhangja jelezte, hogy ideje befejezni a mókát. A barátnője, Ecsedi Kitti megígérte, hogy felugrik hétórára egy laza menetre. (Nem mondhatta le, a lány fél évig dolgozott Utrechtben, múlt héten jött haza nyári szabadságra, azóta – ha rajta múlik – le se szállt volna a fiú derekáról.) Ahogy kilépett a lövöldözős virtuális játékból, a zajszint az állandó értékre csökkent a lakótelepi szoba-konyhás bérleményben. (Az EEZ biztosította a vidéki kollégának.)
Balról Farizéknél állt a szokásos bál; a kebabos, Abdul Fariz pofozta az asszonyt. Szerencsétlen nőnek most épp a fejkendője csúszott le a közértben, nem sietett visszahúzni, amúgy is izzadhatott rendesen a sűrű hollófekete hajkorona alatt. Délben harminckilenc fok volt árnyékban a flaszteren. Pechjére Abdul unokaöccse a bolttal szemben dílerkedett: első dolga volt jelenteni Fatima illetlenségét. Jobbról Radics Pista bá’ bejárónője vinnyogott. Két éve halt meg a felesége. Sárközi Mari – ötvenes, kövér asszony – járt föl hozzá főzni és takarítani, s mivel az öregúrnál hetven felett is keményen állt a cerka, ellátta az egyéb asszonyi teendőket is. A baj csak ott volt, hogy Mari néni azon nők közé tartozott, akik nem tudtak csöndben maradni gyentülés közben. Bimbambimbam szólt a csengő – utálta ezt a hangot, de a céges bérleményben nem cserélhetett ki semmit. Kitti állt az ajtóban, a sudár nyírpazonyi lány. Fél fejjel volt magasabb Zsombornál – ez mindig zavarba hozta a srácot –, amúgy darázsderekú, feszes mellű, szénszemű csinos nő, közel a harminchoz.
– Cső, Zsombi! Az évfordulónkra – elfeledted ugye...– hoztam valami meglepit, egy új cuccot a ketyerédbe. Kinn ez a legmenőbb játék, teljesen élethű, azt mondják. De ennek ára van ám, tökikém... Hűtöttél be Amstelt? Kilencig kavartak, aztán letusolt a lány és elsietett a barátnőjéhez, Cintiához.
Este tízre kaptak időpontot a műkörmöshöz a belvárosi plázában. A szexen kívül csak a kozmetikus és a szolárium hozta lázba Kittit. (Bár Zsombor nem értette, mire föl a csoki cső függés egy kreolbőrű nőnek?)
A fiú egy darabig szemezett a pendrive-al, aztán előkereste a szájberketyere alkatrészeit. Késő volt ugyan, de a kíváncsiság ördöge – és a játékszenvedély – nem hagyta nyugodni.
A szokásos promóciós anyag képsora zúdult a retinájára: JÁTÉKFÜGGÖ VAGY? NEM JUTSZ HOZZÁ A NAPI ADAGODHOZ? A HELLIS GAME SZAKEMBEREI BIZTOSÍTJÁK A KELLŐ DÓZIST! LETÖLTHETŐ DEMÓK, FILMEK, PATCH-EK EGY CSOMÓ SCREENSHOT: BEBÖKNI! DIKTÁLUNK!
ELLENŐRIZD: http:// www.hellisgame.eu
Aztán végre a játék logója is összeállt: ORBITSVILLE: DE VERDEELDE WERELD EFFECT.
Három férfi feszeng a félhomályos, szűk helyiségben. Ezüstszínű egyenruhát viselnek, vállukon fekete csík a rangjelzés. Ketten szőke, tejfehér bőrű, délceg ifjak. A harmadik őszes hajú, markáns vonású, sovány, de izmos férfi. Vállán a három vörös stráf élesen elüt ruhájának fémesen csillámló szövetétől. Pah százados barna szemét a megszeppent beosztottjain legelteti. Keskeny szája mosolyra húzódik.
– Csak semmi izgalom, Joh és Elh! Még két percig ereszkedünk, s azután kitárul előttetek is az Ajtó és az ismeretlen világ, amit eddig csak a monitorok üvegén keresztül láttatok. Mikor először jártam ott, sok éve, elbódultam az ámulattól; úgy izgultam, mint a Vizsgabizottság előtt álló kisdiák.
Tehát, nyugalom fiúk!
A fény árnyakat fest a falra: két hórihorgas, gyér ruházatú, barna bőrű, fekete hajú férfi kétdimenziós vetületét. Árnyékkarjukból jól kivehetően mered elő a kések foltja. A ritkás levélzet mögött rejtőznek, biztosak a dolgukban: az áldozatnak erre kell jönnie.
Lih szinte repdes a boldogságtól. A legszebb ruháját öltötte magára. Frissen mosott haja vidáman lobog a szemből jövő légáramlatban. Formás, bronzszínű lába szaporázza lépteit. Keblére szorítja kézfejét. Türkizkék szemében a szerelem és megmagyarázhatatlan imádat fénye csillog. A csodálatos fényárban tündöklő, ezüsthajú és ruhájú istenség elé siet! Aki meggyógyította a kishúgát, és a falu többi betegét, akinek az erős férfikezéből itta a Bluewady hűs vizét, s kit immár hét napja tiszta szívéből, a falu főterén lobogó tűznél forróbban szeretett! Ahogy előbukkan a tompán szürkéllő műanyag szikla mögül, a két leselkedő férfi összenéz. Véreres szemükben mohó vágy szikrája lobban. Hangtalanul nyílik szét a bozót, s a mezítelen talpak suhannak az áldozat után. A lány kifinomult hallása az utolsó pillanatban észleli az egyik apró kavics roppanását. Hátranéz; néhány másodpercig földbegyökerezett lábbal áll. Amikor a támadók – látván, hogy fölfedezte őket - ordítva rohanni kezdenek feléje, feloldódik a dermedtsége, sarkon fordult és sikoltva szaladni kezd előlük. A gazella termetű lány kecses futása, ha lehet, még inkább felhergeli az üldözőit. Vadul rázva a késeket csörtetnek utána. Szűk ösvényen tart a hajsza. Lih szíve a torkában dobog. Lassul a futása. Közelről hallja üldözőinek lihegését. Csak a Mennyei Kaput érje el! Ez minden vágya, addig legalább kétszáz méter kapaszkodó van hátra. Megcsúszik az itt tükörsima talajon. Térdre esik, rögtön talpra áll, s maradék erejével szalad tovább. Egy lépés távolság sincs köztük. Szőrös kar kapkod utána. A dagadó izmok megfeszülnek. A vastag ujj szinte érinti a bőrét. A lány felér a Jelenés Helyére. Mint a nyíllal sebzett antilop szökell egy utolsót, a fémfal előtt elterül. Diadalmas vigyor ragyogja be az üldözők arcát. Lelassítják léptüket, s megállnak az eszméletlen nő mellett.
Egyikük lehajol, hogy lehúzza a ruháját. Félelmetes hangot ad a fal! A szellemek ármádiája surrog, majd a férfiak rémületére szétnyílik a szikla, s a félhomályból három istenség lép elébük. Ez már sok a hadfiak idegeinek. Fegyverüket, s minden magukra aggatott, rabolt holmit elhajigálva eszeveszetten menekülnek le az ösvényen. Egymást taposva, a síkos földön elvágódva gurulnak alá.
Lih főfájásra ébred. Érzi: homlokán hűsítő kötés feszül. Miután összeszedi magát, felemeli a fejét, s körülnéz. A Jelenés Helyét nem látja. Kopott akácligetekkel gyéren benőtt, másfél mérföld széles szavanna terül el körötte. Itt-ott moha lepte különös formájú fém és műanyag dombok emelkednek ki a síkságból.
Baljóslóan magasodik fölébe a koromfekete Égmennyezet íve. Bizonytalanság és a félelem lesz úrrá a lányon. . . Az „Isten” karját érinti meg az ujja! Rémülten elkapja a kezét, föltérdel, s az előtte guggoló lény felé hajlong. Ő egészen emberi nevetést hallat, vállánál felemeli, s amikor a lány tekintete összeforr a barátságos pillantásával – megszólal:
– Tudom, mit akarsz mondani! Azt hiszed, Isten vagyok? Nem igaz. Szólíts
Pah-nak!
– Uram, Istenem! –földöntúli boldogság ragyog a lány arcán.
Megszólította őt. Megtörtént álmainak, vágyának beteljesülése!A Pah ruhájából szüremlő fénykoszorút fon a lány alakja köré. A férfi jól látja: Lih szeméből csillogva szaladnak le a könnypatakok, tűzpiros ajkánál találkoznak, s a belőlük áradó folyam tovább hömpölyög az egészségesen telt, érzéki állán és anyakánál több ágra szakadva elhal keblének bronzszínű dombhajlatai közt. Ősi erő vonzza a lányt az „Isten” markáns arca felé. S ajka összeforr az ajkával, teste eggyé válik a testével, lelke összeolvad a lelkével.
– Ez meg mi a szar? – Tökipompos Zsombor úgy kapta le a szájberketyere – modern hegesztőpalást és infrakamerás távcső klónjára emlékeztető – fejrészét, mintha áram futott volna át rajta.
– Jól kicseszett velem a tirpák csaj, bünti az elfelejtett évfordulóért!
23A cím tisztelgés Bob Shaw Orbitsville trilógiája és Brian W. Aldiss Non stop (magyar
kiadásban: Amíg világ a világ) című regénye előtt.
Rettenetesen jól megírt és hatalmas tanulsàggal bír. Gratulálok!
VálaszTörlés