Keresem a kezedet, keresem a szádat, kereslek mindenhogyan. Talán jobb, ha így marad, és tovább tűnődhetem: kim is vagy most nekem? A kép a ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Eszement vers
Fejemben lakott az eszem, de elvesztettem a fejem, mert fejvesztve menekültem, balesetet elkerültem. Eszem anyaga agyvelő, félelemtől remegő... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Néha
Néha gondolok rád, néha nem. Néha álmodom veled, néha nem. Van, amikor szép az álmom, és van amikor nem. Előbukkan álmaim mélyéből: rég... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A halál képzete
A Halálnak nincsen teste, képzeletünk teremtette. Minden ember találkozik vele. Akár kövér, akár sovány, akár férfi, akár leány, akár szép, ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Bogaras
Csodabogár feleségem, én Bogárkámnak becézem tréfából Méltó is erre a névre, mindent tud, amit nem kéne, bogárnak Megcsiklandoz, csíp és mar... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Bűnbaklövész
Több mint bűn: hiba. Jól hangzó tanulság. Bámulsz: itt a soros, a legfrissebb hibatárs. Bakot lőtt e bűnös - bűnbakos e kortárs. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Okoskodó ostobaság
Ki okos ember, megjátssza az ostobát, saját hasznára. Ha hatalmat kap, ki valóban ostoba, mindenkinek árt. Melyik jobb neked? okos, de hülyé... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Évszak
Elszaladt a tavasz, nyár hamar, őszi szél avart kavar, hajamba kap. Karja lágyan öleli derekamat. Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ha igen, ha nem
Néha fáj a magány, néha nem, ha fáj, akkor elmélkedem. Ha nem, akkor egyedül cselekszem. Ha várlak, siess, nem haragszom, ha nem várlak, mar... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Csúf idő
Dörög, csapkod a villám, esni fog, úgy hiszem. Elrakjuk, mi kinn maradt, ne ázzék semmi meg. Döröghet, eshet aztán: nincs vész, ha villám le... Tovább olvasom »