M. Fehérvári Judit: Egyirányú utca Válasz Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca című versére

„De ami volt, az nem jön vissza többé soha. Az idő egyirányú utca.” Megcirógatnám pedig a múltat, fényesíteném, akár gyermekkoromban a rézki... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Tavasz elé

véres utcákon nyomorba döntött emlék kulcsot keresel már kérges tenyereddel rozsdás lakatot nyitnál szíveden tátongó lék porba dobtad azt mo... Tovább olvasom »

Mészáros László:[naplórészlet]

Az emlékezetben a percek nem sorban állnak, hanem szétszórva hevernek, mint játék után az udvaron felejtett tárgyak. Van, amelyikből virág n... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Parázs

talpában fájdalomparázs lenge lányka pengén jár szerény élete sivár   nincstelensége lelket tör napjaiban kínlódva hörög kitaszítottan nyösz... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Tíz év ( harmadik rész)

Az óévet elbúcsúztatták az emberek nagy csinnadrattával, tűzijátékkal, zenével, ahogyan régóta szokás. Pezsgős üvegek garmadája ürült ki eze... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Szivárvány

égi moraj hangján felhő roppan villám cikázik   esőcsepp prizmáján fény bomlik hét színű csokor szivárvány szakad   furcsa éjszán csak hold ... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Tíz év ( második rész )

Az alföldi kisvárosra, mintha porcukrot hintettek volna! A gyerekek még ennek is nagyon örültek, bár hóembert nem lehetett belőle készíteni,... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Két haiku

Kivezetés udvarunk falán                                                   húgom ájult sikolya  könnyes jégcsapok Sortűz szemközt puskacső  ... Tovább olvasom »

Mészáros László: Karácsony után [Naplórészlet]

Karácsony után a házak visszaveszik a hangjukat. A díszek még maradnak, de már nem beszélnek; úgy állnak a sarkokban, mint elfelejtett monda... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: A tenger 2. Édesapám, Fehérvári Antal emlékének

  „Accidit in punto, guod non seperatur in anna.” „Azt, amiben annyi sok év nem dönt, eldöntheti egy perc.” (Latin mondás) „Ülök magam közep... Tovább olvasom »

Blank Judit: Vad Virág

Keményre fagyott a földút, s az őszi traktornyom, mely szinte sikátort vájt a vetés köré, megtelt esővel és hóval, mely jéggé fagyva úgy csi... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Tavaszi szél

teljességében magába fogadott majd lágyan felemelt mint lopott pillanatot nyújtott fel az ég felé (alig halhatót sóhajt) s tesz le torz tükr... Tovább olvasom »

Mészáros László: A perceknek [Naplórészlet]

A perceknek ilyenkor tapintásuk van. Finomak, mint a selyem, amely nem akar elszakadni, csak megmutatni, hogy volt egyszer egy pillanat, ami... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Sirató

Aztán csendesen,               titokban, mint hó után a föld,               felébredtünk. Szemünk               bentrekedt vágyaiban izzottu... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Tíz év ( első rész)

Előzmény:  Cseresznyefavirágok novella.  Az est még alig telepedett a házakra, villódzó fényeknek garmadája árulkodott arról, hogy december ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Fuvola

fuvolahang száll szelíden kék ruhás lány ül kövek padján   kikötött csónak alatt víz csacsog-csobog ringató tóban   édes-bús dallam -vízi tü... Tovább olvasom »

Blank Judit: Év végi reggel

Sápadtan ébred álmából a város Tejszínű reggelen áthatol a fény. Ködpaplan oszlik, majd szerte is foszlik, Csupasz fák karjain megcsillan a ... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Bakancs

utcát járod nyári tikkasztó napsütésben fénytelen éji remegésben kérges lelked koszlott katonai bakancs szenvedést rúg röhögve rúgnak bele ö... Tovább olvasom »

Mészáros László: A negyedik gyertya [naplórészlet]

A negyedik gyertya fénye már nem tanulja a sötétet. Úgy áll benne, mint aki végigjárta a hideg szobákat, megérintette a kilincseket, és tudj... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Véres kezek

maró könnycseppek még egy bolyongó lélek újabb néma perc ölel át tizenötöt s kiált átkot szemedre  tizenhatan vannak már Mohol, 2025 március... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Megáll...

  obsitos órát megállítok csenddé szelídül rohanása kés élén ingó időtlen idő táncol végtelen szélben   aláhulló múltam sokszínű szilánkja e... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Ha megtalálni akartok

Hamis ígéretek törnek ketté. Szürkévé válik smaragdszín tenger. Megsárgult falevélen ébred egy újabb hajnal, Melybe fáradtan lép bele az emb... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Sikoltó telefon

Hirtelen megsárgult hullongó falevél szárnyak nélkül szárnyra kél. Szívemben szomorúság él, jó volna gyermeknek lenni még. Simogatnátok arco... Tovább olvasom »

Mészáros László: Karácsony elé [naplórészlet]

A születés mindig félhomályban történik. Nem a fényesség idején, hanem akkor, amikor a világ épp elég fáradt ahhoz, hogy ne szóljon közbe. A... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Merre fáj

  okos telefonom párna alatt lapult kissé kábán kotorásztam milyen fontos közlés érkezett éjjel közepén levélértesítő zenélt válaszoltam ser... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Kezed melege

Ne nyugodjon a szív, ha táncolni akar! Legyen hurrikán, tomboló vihar, mi tüzet áraszt! Villám, mely szemedre festi a vágyat, s kezed melege... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Variációk

Szabad Sajtó  szabad sajtó szabad ssssss: ajtóóó! szabad! sajt! óóóóó! szab ad ssssss! ajtó😊 szab/ ad sajt! sajt! sajt! óóóóó!!! Tovább olvasom »

Mészáros László: Az első csók [Naplórészlet]

Van egy pillanat, amikor a világ megérinti önmagát. A levegő sűrűbb lesz, a föld megáll, a szív pedig kilép a testből, mintha haza akarna té... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Csillagkapu

Néma árnyékot festenek ma a csillagok Fagyos végtelen felé lépek hangtalan s félőn emléket rajzolok 2012. július 17. Mohol Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Holdtündér

tündér tündér kicsi tündér ragyogó holdfényben ringó táncod szívemig ér sajgó testem elalél fogd meg kezem hidegétől ne félj cirógató érinté... Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Otthon

Tizennyolc  évnyi  csend.   Élünk,  vagy mégse.   Szólhatnánk. Szobánk közös.  Már az idő is  enged -  Mi nem. Tovább olvasom »

Mátay Melinda Mária: Költ-ő co-társ

Tán vagyok mán’ oly szerény szegény, hogy co-társ  költő legyek! S míg körbe  döngnek döglegyek, állam zorog, gyomrom morog, nyálzóm csorog:... Tovább olvasom »

Mészáros László: Akár a madarak

Hétfő van, ez a nap sem más, mint a többi.Talán tűnődöm kéne, hogy ma sem engem temettek.A bokrok, mint grafit-szürke lófejek lobognak,a hor... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Őszidő

Hűvös szellő borzol selyem ködfátylat, harmatos fű fakul töltés oldalán, seregélyhad búcsúztat röpke nyarat, szőlő érik a természet asztalán... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Cseresznyevirág (haiku változatok)

1 cseresznyefámon hópehely sok virágod ágfonat karol   szépségedtől szív ámul szellőtől fejem magasa felett   lágy lebegéssel lenge szirmaid... Tovább olvasom »

Kelemen Zoltán: Minden, mi megmaradt nekem

Besározott idő bélyegzi meg e koszos világot. Letört ágak élettelen valósága öltözeti gyászba a napot. Igazságtalan nyom el igazságot, szegé... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Harang

 este jön, harang kondul, cseng-bong, furfangos dallama beszél Tovább olvasom »

Mészáros László: Vallomás

Lásd, szeretni nem egyéb, mint megvádolni,  majd végleg felmenteni azt, ami végül is elérhetetlen!  Úgy nézlek, mint villámló szárnyú madara... Tovább olvasom »

Ruder Jana: Napraforgó lettem

Abroncsba szorított könnyeim utat nem találtak, megfojtott örömeim némán kiabáltak. Az elszigetelt vágyak már senkitől sem féltek, alagútnak... Tovább olvasom »