égi moraj hangján felhő roppan villám cikázik esőcsepp prizmáján fény bomlik hét színű csokor szivárvány szakad furcsa éjszán csak hold ... Tovább olvasom »
égi moraj hangján felhő roppan villám cikázik esőcsepp prizmáján fény bomlik hét színű csokor szivárvány szakad furcsa éjszán csak hold ... Tovább olvasom »
Az alföldi kisvárosra, mintha porcukrot hintettek volna! A gyerekek még ennek is nagyon örültek, bár hóembert nem lehetett belőle készíteni,... Tovább olvasom »
Kivezetés udvarunk falán húgom ájult sikolya könnyes jégcsapok Sortűz szemközt puskacső ... Tovább olvasom »
Karácsony után a házak visszaveszik a hangjukat. A díszek még maradnak, de már nem beszélnek; úgy állnak a sarkokban, mint elfelejtett monda... Tovább olvasom »
„Accidit in punto, guod non seperatur in anna.” „Azt, amiben annyi sok év nem dönt, eldöntheti egy perc.” (Latin mondás) „Ülök magam közep... Tovább olvasom »
Keményre fagyott a földút, s az őszi traktornyom, mely szinte sikátort vájt a vetés köré, megtelt esővel és hóval, mely jéggé fagyva úgy csi... Tovább olvasom »
teljességében magába fogadott majd lágyan felemelt mint lopott pillanatot nyújtott fel az ég felé (alig halhatót sóhajt) s tesz le torz tükr... Tovább olvasom »
A perceknek ilyenkor tapintásuk van. Finomak, mint a selyem, amely nem akar elszakadni, csak megmutatni, hogy volt egyszer egy pillanat, ami... Tovább olvasom »
Aztán csendesen, titokban, mint hó után a föld, felébredtünk. Szemünk bentrekedt vágyaiban izzottu... Tovább olvasom »
Előzmény: Cseresznyefavirágok novella. Az est még alig telepedett a házakra, villódzó fényeknek garmadája árulkodott arról, hogy december ... Tovább olvasom »
fuvolahang száll szelíden kék ruhás lány ül kövek padján kikötött csónak alatt víz csacsog-csobog ringató tóban édes-bús dallam -vízi tü... Tovább olvasom »
Sápadtan ébred álmából a város Tejszínű reggelen áthatol a fény. Ködpaplan oszlik, majd szerte is foszlik, Csupasz fák karjain megcsillan a ... Tovább olvasom »
utcát járod nyári tikkasztó napsütésben fénytelen éji remegésben kérges lelked koszlott katonai bakancs szenvedést rúg röhögve rúgnak bele ö... Tovább olvasom »
A negyedik gyertya fénye már nem tanulja a sötétet. Úgy áll benne, mint aki végigjárta a hideg szobákat, megérintette a kilincseket, és tudj... Tovább olvasom »
maró könnycseppek még egy bolyongó lélek újabb néma perc ölel át tizenötöt s kiált átkot szemedre tizenhatan vannak már Mohol, 2025 március... Tovább olvasom »
obsitos órát megállítok csenddé szelídül rohanása kés élén ingó időtlen idő táncol végtelen szélben aláhulló múltam sokszínű szilánkja e... Tovább olvasom »
Hamis ígéretek törnek ketté. Szürkévé válik smaragdszín tenger. Megsárgult falevélen ébred egy újabb hajnal, Melybe fáradtan lép bele az emb... Tovább olvasom »
Hirtelen megsárgult hullongó falevél szárnyak nélkül szárnyra kél. Szívemben szomorúság él, jó volna gyermeknek lenni még. Simogatnátok arco... Tovább olvasom »
A születés mindig félhomályban történik. Nem a fényesség idején, hanem akkor, amikor a világ épp elég fáradt ahhoz, hogy ne szóljon közbe. A... Tovább olvasom »
okos telefonom párna alatt lapult kissé kábán kotorásztam milyen fontos közlés érkezett éjjel közepén levélértesítő zenélt válaszoltam ser... Tovább olvasom »
Ne nyugodjon a szív, ha táncolni akar! Legyen hurrikán, tomboló vihar, mi tüzet áraszt! Villám, mely szemedre festi a vágyat, s kezed melege... Tovább olvasom »
Szabad Sajtó szabad sajtó szabad ssssss: ajtóóó! szabad! sajt! óóóóó! szab ad ssssss! ajtó😊 szab/ ad sajt! sajt! sajt! óóóóó!!! Tovább olvasom »
Van egy pillanat, amikor a világ megérinti önmagát. A levegő sűrűbb lesz, a föld megáll, a szív pedig kilép a testből, mintha haza akarna té... Tovább olvasom »
Néma árnyékot festenek ma a csillagok Fagyos végtelen felé lépek hangtalan s félőn emléket rajzolok 2012. július 17. Mohol Tovább olvasom »
tündér tündér kicsi tündér ragyogó holdfényben ringó táncod szívemig ér sajgó testem elalél fogd meg kezem hidegétől ne félj cirógató érinté... Tovább olvasom »
Tizennyolc évnyi csend. Élünk, vagy mégse. Szólhatnánk. Szobánk közös. Már az idő is enged - Mi nem. Tovább olvasom »
Tán vagyok mán’ oly szerény szegény, hogy co-társ költő legyek! S míg körbe döngnek döglegyek, állam zorog, gyomrom morog, nyálzóm csorog:... Tovább olvasom »
Hétfő van, ez a nap sem más, mint a többi.Talán tűnődöm kéne, hogy ma sem engem temettek.A bokrok, mint grafit-szürke lófejek lobognak,a hor... Tovább olvasom »
Hűvös szellő borzol selyem ködfátylat, harmatos fű fakul töltés oldalán, seregélyhad búcsúztat röpke nyarat, szőlő érik a természet asztalán... Tovább olvasom »
1 cseresznyefámon hópehely sok virágod ágfonat karol szépségedtől szív ámul szellőtől fejem magasa felett lágy lebegéssel lenge szirmaid... Tovább olvasom »
Besározott idő bélyegzi meg e koszos világot. Letört ágak élettelen valósága öltözeti gyászba a napot. Igazságtalan nyom el igazságot, szegé... Tovább olvasom »
este jön, harang kondul, cseng-bong, furfangos dallama beszél Tovább olvasom »
Lásd, szeretni nem egyéb, mint megvádolni, majd végleg felmenteni azt, ami végül is elérhetetlen! Úgy nézlek, mint villámló szárnyú madara... Tovább olvasom »
Abroncsba szorított könnyeim utat nem találtak, megfojtott örömeim némán kiabáltak. Az elszigetelt vágyak már senkitől sem féltek, alagútnak... Tovább olvasom »
Egymásba nyilalló test-melegek segélykiáltásai. Hallod? Madárfüttyel tűzdelt esőcseppek a sírással pólyált arcon. Végtelenül rövid pillan... Tovább olvasom »
Tündér, tündér, kicsi tündér ragyogó holdfényben ringó táncod szívemig ér. Sajgó testem elalél, fogd meg kezem hidegétől ne félj. Cirógató é... Tovább olvasom »
Bizony, a virágok gyönyörködtető halála parfümmé érik. A teremtés pálcavesszője maga a suhintás, tér-idő ajtaját csapdosó huzat. A lét esély... Tovább olvasom »
vergődöm… csak állok sírod mellett nézem neved vésett betűit ma sem hiszem… pedig tudom ott vagy aki maradt belőled hideg fekete gránitra ... Tovább olvasom »
Azoknak üzenem, akik megbántottak. Akiket egykor megsimogattam, s mára már a hátukat sem látom, eltűntek, hogy nekem fájjon. Nem fáj. Üzenem... Tovább olvasom »
félig-ásott gödör színültig fénnyel a boldogság végső pillanata hallhatatlanul rövid, a legelső talán csak kísértés - nem emlékszem minden, ... Tovább olvasom »
Rajtad cseresznyeág, hópehely ezer virág. Ágak sátra összezárul, szépségedtől szívem ámul. Szellőtől fejem felett lengén, lágyan lebeg. Szi... Tovább olvasom »
Zölden és sárgán nyílik kicsi virágom árván. Kelyhére pillangó száll, nyomában úszkáló ökörnyál. Lengő laboda lassan két karomra hasal. Idő ... Tovább olvasom »
Kezed árnyéka közös kilincsen, volt hozzá kulcs is, de most már nincsen. Te kívül, én bent – halkabb a hangod. Titokzugomban szeret az arcod... Tovább olvasom »