Bátortalan dal

A hajnal a kert alján lassan felém lépked, karját szürkén fáim fölé vonja, mereng az égre lesz-e ma végre aki az életet ... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: Felriadva

Ki nem ég velem az mélyen alszik, mint nyári kályhában hűs korom, nappal lobogj nekem a fényben, amikor én azt ... Tovább olvasom »

Míg szárnyam bír...

Ha nem ment hirtelen, ugorva,  araszolok csendben lassan,  s lemászom, mint csiga mászik.  Szemed többé ne izgassam. Ki egyenest állsz, előr... Tovább olvasom »

Kétkedőn

Kétkedőn nézel, s én is így vissza. A múlt már csak törött karjával integet, ölelés helyett szóval szórsz magadra éjjel, mint jólelkű kísért... Tovább olvasom »

Didergő

Nem tudom mi ez, valami édes, kínzó, romlott, de akarom. Pedig árt, szemembe könny fut. Előled szememet takarom. Elárul, hűtelen mást csinál... Tovább olvasom »

Elvesztettem a végtelent

Elvesztettem a végtelent, a kapum kivan sarkáig tárva, s valaki goromba hirtelen hazug kezével zsebre vágta. Most siratom, mert néha én  gyű... Tovább olvasom »

Állandóság

Szerettem és szerettek nagyon. Ebben a hitben mertem élni, s azt is hittem, ha Istenre hagyom a sorsomat nem kell elcserélni. Elcserélni egy... Tovább olvasom »

Tüskék között

Tudd! Helyetted mondtam ki a véget. Puskacsövet láttam fényleni tarkódon, és nélküled is lehet; tudok haldokolni. A béke kopogtasson ezután ... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: Omladozik titkaim háza

Milyen otthonos voltam itt sajgó lelkemben kutatva létem, itt hol a halk szó volt a gitt, hogy ne fújjon át a fájdalom, mint ablakkereten ha... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: Leltár helyett

Szokás a dolgokat leltárba venni, beiktatni a beérkezőket, a hatásukat mérlegre tenni, és felértékelni a kimenőket. Az örömeim szerényen jöt... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: A legkisebb pásztor

Szürke ruhában komor fagy ül szárazon fel a hideg ereszre, hová megy fajtám seregestül? Keményen lépnek fekete rendben. Csillagtalan volt a ... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: Karácsony előtt, fájdalmak idején

Sötét képek űzik. Hessegeti álmát. Mi Atyánk Isten, töröld el a gyászát! Fájdalomtól bűzlik az édes  vér szaga, vak világosságba vezet az éj... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: Áldást! Békességet!

Áldást! Békességet! Így köszön rám a templomharang, boldog hangja hirdeti szerte, világra jön a Hit Fejedelme, megfogant köztünk az Isten-i ... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: Rád bízom a csendjeimet

A kiskapu fölött a szemem gyakran meresztem, mintha valakit várnék; és ő nem jön el. Kezemben lóg a vándortarisznya, felnyaláboltam jól maga... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: Éji látomásunk

Szeretem a Holdat, tudom, minket gyakran látott, sárga arca terített ránk kacér világosságot, nem sokat, éppen annyit, mit a szemérem elvise... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: Sárgán

Felém jön illatod, arcodról jön felém, talán ideér és átjárja bennem az üreget, üres pórusokba rejtekezik, majd kibomlik nekem, csak nekem. ... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: A fájdalom fokai

Gősi Valinak Fájdalmad mély ketrecéből kitörnöd nem kell, őrizd a fiad, gyászold míg élsz, emléke maradt karodban minden vigasz. Dorombolt b... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: Menni kéne, élni!

Menni kéne, élni, fájón roskatag, ropogós zacskó mélyére nyúlni: van még benne mag. Szórni a kertre, éhes a homok, talpam után hűlnek a nyom... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: Bigámiám

Kevés vagyok és olcsó a hangom, szóra bírom tán bent épült gangom, füledbe kiáltom új krónikám, hallgassa az, aki kíváncsi rám. Az igazság f... Tovább olvasom »

Paszternák Éva: Viharban

Megsérült füllel a csendre rogyok, elfogad talán, a burkába vesz, sok zörgő felleg, mi esőt zokog, és ellenem bőszen viharba kezd. Hosszút l... Tovább olvasom »