Haász Irén: Az utolsó kenet

Úgy nézek ki, mint egy mumus! - sikkant fel, tükrét kézbe fogva, s kinyit egy csepp fehér tubust kis asztaláról, fokról fokra. Azza... Tovább olvasom »

Haász Irén: Apám, anyám

Apám a Föld, anyám a Hold, az ősi vonzalom összetapasztotta őket, mint mágnest vashalom. De szakítatlan kötést is megtépáz az élet!... Tovább olvasom »

Haász Irén: A feledés dicsérete

Az első kapcsolat a külvilággal megrázó és elemi erejű, ilyen kataklizmákat tűrni mással, mint feledéssel, nem épp egyszerű, A legszebb ... Tovább olvasom »

Haász Irén: Óarany ömlik

Óarany ömlik az égből, gesztenye ékszere roppan, úsznak a darvak a rétről, - égnek a kék tava csobban. Izzik a pír a juharfán ősz koroná... Tovább olvasom »

Haász Irén: Kaput nyitott a végtelenbe

Kaput nyitott a végtelenbe egy bűvös napra az idő. Egy szélmalom várja remegve, hátha lovagja visszajő, mert Rocinanték itt maradtak, de... Tovább olvasom »

Haász Irén: A csend

A csend a jó. A zümmögő, ketyegve röppenő idő idegpályák rostjain át oroz tőlünk harmóniát. A csendből éledt halk szavak nyugodt virágot... Tovább olvasom »

Haász Irén: Bennem nyíló virágok

Énbennem ha nyílnak virágok, aranyló szavakat kiáltok, dobálom világgá szerteszét, hadd hallja közel és messzeség. Nem láthat énbennem v... Tovább olvasom »

Haász Irén: Lehetőség

Gyermek voltál, irgalmatlan, pille súllyal betakartan úgy hordtad sok kicsiny gondod, mint vasra vert a koloncot. vakon jártál, úgy nőtt... Tovább olvasom »

Haász Irén: Nem kell apropó

Nem kell apropó, alkalom elmélázni a kispadon, alvó emlékekkel telik a kert, tűnődnék reggelig, egy emberöltőt visszaszáll a gondolat. U... Tovább olvasom »

Haász Irén: Már harminc éve

Már harminc éve…! Istenem, ha visszamennék, hirtelen megcsókolnám ősz kóchaját, agyonbarázdált homlokát. Meg kéne mondanom neki, én vagy... Tovább olvasom »

Műfordítások

H.W Longfellow:  Harun al Rasid Harun al Rasid egy napon Ily verset lelt egy könyvlapon: Hol van a sok király, s... Tovább olvasom »

Haász Irén: Ne emelj gátat

Én vén leszek, tudom, s te ifjú lány, s mert nem nyom a kor, könnyed és vidám. Ne emelj gátat, ha folyó vagyok, ne légy felhő, ha játsz... Tovább olvasom »

Haász Irén: Nem leírható

A múló évek öltöztettek vágyba, hogy újra hívj, nevess, vagy szólj reám. Én nem készültem ilyen árvaságra, mégsem értékeltelek igazán. H... Tovább olvasom »

Haász Irén: Rejtélyekre nyíló ablak vagy

Rejtélyekre nyíló ablak vagy szívem, spalettarések suttogják nyikorogva hívásod, poros, zárt udvarról áradó színek: metszett mirtusz... Tovább olvasom »

Haász Irén: Nem leírható

A múló évek öltöztettek vágyba, hogy újra hívj, nevess, vagy szólj reám. Én nem készültem ilyen árvaságra, mégsem értékeltelek igazán... Tovább olvasom »

Haász Irén: Séta Kassán

Huszonnyolc bomba hullt le az óvárosra, mind elkerülte, főpostára estek, az dőlt csak romba, és pár ház szórványosan, nem tudom, volt... Tovább olvasom »

A költő

Mondd, mit ért el gyújtó szavakkal? Szabadságot, szerelmet várt, s életét adta harci viharban, lobogó lángként égve magát… Érdemes v... Tovább olvasom »

Kincsem

Mióta élek, őt itt benn a sejtekben, kemény burokkal védve őrizem. Igaz vagyonom, őshitem, kitéphetetlen őt viszem, zeg-z... Tovább olvasom »

Karácsonyi ének - fordítás

Fagyba fúlt a zord tél, jeges szél nyöget, földből vasat fagyaszt, vizekből követ. Hó hullong a hóra, hó hóra, fagyba fúlt a zord ... Tovább olvasom »

Holtak napján sírodnál, Vágyódva

Holtak napján sírodnál Úgy lüktet a szél, minden falevél feljajdul az esteli csendben, pattog a toboz, hangot viszonoz ... Tovább olvasom »