Markovics Radmilla: Réti sas

Ölelésre tárt szárnyakkal nesztelen repül a réti sas, nem önmagában gyönyörködik, amikor a víz tükre felett siklik, prédára les, fi... Tovább olvasom »

Markovics Radmilla: Évszakbírálat

Elröppent az ősz, tél járatja nap hosszant velünk a bolondját, lehullt az égből pár szem hópehely, megcsillan a tél, örök szépsége, ... Tovább olvasom »

Markovics Radmilla: Körforgás

Szerelmed forró ölelésében egy órából nincsen-idődnek észrevétlen perce lesz, percekből órák gyűlnek össze, az órákból napok, m... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Mária

Mária, amikor magához tért, zavaros tekintettel szemével körözött a szobában. Sehogy sem értette, hol van most? Fehér ágyak, valamifél... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Radnai István: Jégbefagyott fény című verseskötete kapcsán

Budapesten, 2016-ban jelent meg a kötet a Hungarovox Kiadónál. Úgy érzem, mindannyian ismerjük őt, mégis Gyimesi László szavaiból idé... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Csak neked

Világszerte neked írnak írók, költők,  minden szavuk lelkeden egy rovátka, azt rögzítik, amit éppen bele gondolsz,  megérintik minden... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Vitatkozok

Hajnal hét órakor arra ébredek, sipítozik az ágyam, kihasítaná a dobhártyámat, ha nem lenne a fülemben még egy fülem, a harmadik.   ... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Körforgás

Szerelmed forró ölelésében egy órából nincsen-idődnek észrevétlen perce lesz, percekből órák gyűlnek össze, az órákból napok, majd hó... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Folyópartnál hazudtam

Szomjúság gyötört, vizet mégsem ihattam, előttem egy krokodil úszkált gyorsan, rám-rám nézett, száját kitátotta, majd elmosolyodott, ... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Kíváncsi az unokám

Mondd meg mamám, a trombitatök miért hallgat? Miért szúr a kaktusz, a virágja meg, miért csoda? A bagoly miért nem megy a szemorvo... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Mária

Mária, amikor magához tért, zavaros tekintettel szemével körözött a szobában. Sehogy sem értette, hol van most? Fehér ágyak, valamifé... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Több, mint élmény

Városnézésre vitte a harminc valahány évesnek látszó norvégiai tanárnő az osztályát, akikkel élményben gazdag hazatérésben reménykedt... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: János gazda

János gazda egy őszi napon lefeküdt, se a csillagok, se a Hold nem kukucskáltak be hozzá, csak a sötétség borult a házára, meg a mell... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: A boldogság

Titokzatos igaz boldogság ész és szív közös dalára száll hegedű és csalogány egy pár, hárfa hangja hullámzik a légen át, szerelmi tá... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Ősz

Köd sincs, mégis szürke minden, nem kell a napfény, csalfa és szeszélyes, emlékezetem ha nem csal, voltam valamikor fiatal,  fekete g... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Évszakok

A nyár gyors múlással vidám őszt hoz a karjában, szél kócolja a fűz, a szomorú, könnyáztatta hajszálát, sodródik a múlás tengerébe, a l... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Virágkosár

Ott virít a tiszta ablak előtt, lehetne szutykos padlón, széken, elszakadt asztalterítőn, akkor  is virágkosár, benne sárga és lila virá... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Ébredj ember!

Egymással szemben áll még falu és város. Figyelik az utcasarkot, ahonnan sietve senki sem bukkan fel, nem napozik az ifjú lány, akit a f... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: K.F.

Ott volt, az utca túl oldalán a sötétbe burkolózva, úgy, hogy a kocsmaajtót jól láthassa.   Várt.   Kabátja gallérját felhajtotta, fe... Tovább olvasom »

Markovic Radmila: Amit egy tanárnak tilos megtenni

Csöngettek. Az iskolában gyorsan kinyíltak a tantermek ajtaja, amelyek a hosszú folyosóra néztek, és úgy tódultak ki a tanulók, minth... Tovább olvasom »