Gyászhírek - In memoriam Kapolyi György

Érdekes, hogy vannak emberek, akiket mindenki szeret. Ilyen EMBER volt Kapolyi György is, aki ma éjjel távozott el abba a világba, amelyről ... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Átváltozás

A varjú, egyik reggel arra ébredt, hogy kanári akar lenni. Eleinte őt is meghökkentette szándéka, de gyorsan elmajszolt pár diót, az ... Tovább olvasom »

Kapolyi György: A szabadulóművész

Hát igazán nem tudom, hogy a várakozással teli győzelmi ének mikor válik asztmatikus lihegéssé. Mikor hal el a dalban a vágy és remén... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Hírek

„A Radványi sötét erdőben, halva találták Bárczy Benőt.” Özv. Bárczy Benőné. A Radványi sötét erdőben, alva találták Bárczy Benőt. Hos... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Itt vagyok Uram

Itt, a száraz bogáncsokkal és gyomokkal megzsúfolt hegytetőn. Felettem az ég, köröttem a mélyben úszó világ. Szél borzolja hajamat, c... Tovább olvasom »

Kapolyi György: „Szerelmi álmok”

Ezek azok a létező „Állandók”, amik kortól és nemtől függetlenül vannak. A gyerekkortól, az utolsó időkig élnek, és hatnak. Gyakran... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Végszó 2

Mert mást sem tudott, csak pipiskedni. Mozdulatlan felsőtesttel, aprókat lépve, úgy tűnt, mint egy egyszemélyes Nyírfácska együttes. ... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Vihar

A heves szélrohamok úgy vágtak végig a girbe - gurba utcán, mint a korbács. Felborogatva a kapuk mellé kikészített kukákat, lesodor... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Jégvirágok Antóniának

Hát...igen. Szokták mondani az utcabeliek, ha meglátják a járdán riszálni Antóniát. Hát mégsem teheti az úttesten, -mondják a megér... Tovább olvasom »

Kapolyi György: A közöny

Az erdőben sétált a fák között, úgy döntött ezen túl érdekli a természet. Időnként magához húzott egy virágzó ágat és megszagolta. Se... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Szürke csend

Az első emeleti kétszobás lakás az elhanyagolt kertre nézett. Áttekinthetetlen volt a kép, minden mindennel összenőtt, a sűrű, egység... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Vásott gondolatok

Hajjaj- rengeteg apró baj van, és ezek lassan akkora sárgolyóvá válnak, hogy az Úr, a maga mindenhatóságában sem képes odébb gördíten... Tovább olvasom »

Kapolyi György: „Szerelmi álmok”

Ezek azok a létező „Állandók”, amik kortól és nemtől függetlenül vannak. A gyerekkortól, az utolsó időkig élnek, és hatnak. Gyakran a k... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Élünk…

Mert van létező, és nem létező. Mert, valami rend félét kell kreálni az élni próbáláshoz, különben jön a káosz, ami ugye lehetetlen... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Viselkedési szabályzat 2.

Siker A siker az egyetlen, ami ritkán adatik meg, és a legnehezebb elviselni. A sikeres ember, annyit szenvedett a cél érdekébe... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Utolsó útjaim

Nnnna… Egy hosszú, bonyolult élet után, most itt ülök a pokol lépcsőin, amik dermesztően hidegek, és érdesek. Legalább burkolták vo... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Pedig...

Pedig majdnem beléptem a kertbe. Már fogtam a vaskapu kilincsét, mikor meghallottam azt a semmihez sem hasonlító hangot, onnan a bozó... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Élet

Közvetlenül, a születés utáni, és a halál előtti állapot. Csak erről a rövid, irreverzibilis időszakról szokás nyilatkozni, az ez idő... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Szimultán

Itt gubbasztok az éjszakában derékig meztelenül, mert ez a rohadt meleg megdögleszt, vagy más nyuvaszt ki, mert senkit, de senkit nem... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Hová, hová szép szőke herceg…

Már évtizedek óta megyek, napsütésben, hóesésben rendületlen, de megyek. A semmiből megyek a sehovába. Igen, a sehovába igyekszem... Tovább olvasom »