A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szmolka Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szmolka Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
Szmolka Sándor: Lacca
A frissen felavatott Vadász Csárdába, a kocsmai részbe, tértünk be barátommal egy sörre. A hangulat elég emelkedett volt már, mert a Potye... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: Honvéd Papp Jószef se.
Katonák voltunk. Budapestről álmosan zötykölődtünk a vonaton, mi a Honvéd Papp József Se. birkózó csapata. A Miskolci Kommendáns Hivatal ve... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: A pisztoly
Anyám elküldött hársfavirágot szedni a kis temetőbe. Az öreg hársfák, melyek még mindig élnek, 50 év után is szinte változatlan formában, te... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: Peckezés
(bige, pige, pike, brige, brincka, peca, pilincka, pilincke, dólé) Az egyik legjobb játék, amire gyermekkoromból emlékszem. Idő, és helyi... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: A vándorköszörűs
A vándorköszörűs látványa igazi élmény volt. Talán, egy régi Jugoszláv rajzfilmben szereplő, Baltazar professzor, gépeihez tudnám hasonlítan... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: A fehér tó
A faluban a focipályától kifelé a kertek alatt volt egy hatalmas rét, melyet fehér tónak hívtunk. Nyáron semmi különös nem történt itt, mert... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: A történelem, mint gumicsont
Naivan, mindig úgy gondoltam, a múlt már megtörtént, és az Úristen, sem tud változtatni rajta. Hát tévedtem. Ha az Isten nem is, az ember ig... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: MIG15
Katonaságnál a tiltó engedélyező fényeket kellett kialakítanom, hogy a toronyból is tudják kapcsolni őket, ne csak VINOSZ-ból. A VINOSZ eg... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: Gyertyaégetés
Egy nő, sötétedés után megy hazafelé a temetőből. Megszólal mögötte egy sejtelmes hang. - Én vagyok a James - a nő, szaporázza lépteit, bukd... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: Kukoricatörés
A kukoricatörés mindig érdekes volt számomra, mert ilyenkor a jó szomszédok, rokonok együtt törték kalákában a kukoricát. Lőcsös lovasszek... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: Szivarka 1.
Gyönyörű késő nyári idő volt. Nem volt nagyon meleg, hideg sem, és a szél sem fújt. A Tápió partján, fürdés után, barátommal Pittyával, sz... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: Szivarka 2.
A kerten keresztül az öreg temető felé vettem az irányt, ahol száraz füvekből készítve volt egy vackom a bungiban. Egy rossz, régi télikab... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: A halőr
A Tápiónak, volt egy mellékága Pánd és Tápióság között. Sokat jártam ide is, mert a meder, viszonylag keskeny volt és a víz sem volt mély. K... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: Drótos tót
A drótos tót is évente néhányszor jött. Hátán fából készült, lépcsős ládikával járta a poros utakat, miközben jellegzetes, rekedtes, mély to... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: Jön a víz
Megint csavargó körúton voltam. A Tápió áradását figyeltem, és közben menekültem előle. Szó szerint kell érteni, mert olyan gyorsan követett... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: Mama blues
Időm, mint a tenger, dolgom midig semmi. Nem kérik számon dolgaim, nem fontos hazamenni. Koszos arcomat út pora takarja Hol vagy édesanyá... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: Mindennapi betevő
Sokat csavarogtunk Pittya barátommal, s így keveredtünk a Szárazék tanyája közelébe. Éppen egy hatalmas kandúrt üldöztek, mert rászokott... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor: Az út pora
Úgy hétéves lehettem. Gyönyörű verőfényes nyári nap volt. A nap sugarai kellemesen simogatták napbarnított, csupasz hátamat. Lágy szellő gör... Tovább olvasom »
Szmolka Sándor bemutatkozása
Volt villanyszerelő vagyok, jelenleg rokkantnyugdíjas Egyre súlyosbodó ízületi betegséggel és fájdalommal. Az írást hobbi szinten művelem, ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)