Tóth Sarolta: Őszi emlékezés

Lombhullató fák ágai alatt színes avarban elbújó bogarak, kertünkben didergő madarak, cinkék, verebek, őszapó vidáman élnek, míg jön a hó. N... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Karácsonyi ajándék

A lakás berendezése együtt öregszik a lakókkal. Túl a nyolcvanadik éven, kevés a testi erő, pedig a karácsony előtti takarítás az ünnep elők... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Élvezetek

Az emberek keresik az élvezeteket. Ezzel boldogítják életüket. Az élvezet hasznos és személyes, Gond és búfelejtő, veszélyes. Van számtalan ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Anya és gyermek kölcsönössége

Anya nélkül nincsen gyermek, a gyermekből lehet anya, az anyából gyermek soha. Születéskor ketten vannak, halálodra magad maradsz. A születé... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Karácsony ünnepén

Kegyes keresztények, zengjen örvendező ének. Karácsony ünnepén új csillag fénylett Betlehem egén. Megszületett kis Jézus szegény, megváltója... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Maszkabál

Maszkot viselek arcomon, nyílásokat letakarom. Nem fogadok vírusokat, sajátomat sem kaphatod. maszkviselés nem új divat, viselték rég az orv... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Rongybaba

Varrtam egy rongybabát, adtam a rongyot, párom a cérnát. Életre kelt a rongybaba, lakásunk lett az otthona. Szopott, aludt, sírt, nevetett, ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Lehettem volna

Lehettem volna rózsafa, kerted varázsos illata. Lehettem volna vadgalamb, veled repülni nagy kaland. Lehettem volna fáraó, balzsamozva aludn... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Fény nélkül

Fekete palástban, maszkban, nyitott felhőablakokon át belopakodott az éj hozzád. Túszul ejtette a Napot, elrabolt minden csillagot. Zsákmány... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Hasonlatok

Olyan vagy, mint lombját hullató faág, egymáshoz verődve nagy erővel sikolt  bennem a vágy. Olyan vagy, mint fészkét elhagyó madár, céltalan... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Eszement vers

Fejemben lakott az eszem, de elvesztettem a fejem, mert fejvesztve menekültem, balesetet elkerültem. Eszem anyaga agyvelő, félelemtől remegő... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A halál képzete

A Halálnak nincsen teste, képzeletünk teremtette. Minden ember találkozik vele. Akár kövér, akár sovány, akár férfi, akár leány, akár szép, ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Bogaras

Csodabogár feleségem, én Bogárkámnak becézem tréfából Méltó is erre a névre, mindent tud, amit nem kéne, bogárnak Megcsiklandoz, csíp és mar... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Okoskodó ostobaság

Ki okos ember, megjátssza az ostobát, saját hasznára. Ha hatalmat kap, ki valóban ostoba, mindenkinek árt. Melyik jobb neked? okos, de hülyé... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Ha igen, ha nem

Néha fáj a magány, néha nem, ha fáj, akkor elmélkedem. Ha nem, akkor egyedül cselekszem. Ha várlak, siess, nem haragszom, ha nem várlak, mar... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Az emberi szeretet körei

Ha az ember tud szeretni, legjobban magát szereti. Többségük a családját is, barátokat kollégákat, ha az ő érdekeit szolgálják. Mások sorsa ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Nefelejcsek

Szeretnélek még egyszer látni, a patak partján veled sétálni. Virágot szedni, kék nefelejcset, csokorba gyüjtve mint emlék kincset. Szerény ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Szerencsejáték

alsó, felső, király, ász, alul, felül sírás, gyász. elkártyázod pénzedet, csalóknak ez élvezet. kaszinókban sok a pénz, ne kockáztass, résen... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Szavakkal

Szavakkal játszom Aki ballag, az nem siet, aki lopni megy, nem fizet. Akit üldöznek, menekül, ha elkapják, bajba kerül. megverik vagy meg is... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Föld szíve

Dobban a Föld szíve, rázza a láz, pusztul az Élet, a halál tanyáz. Tengerek áradnak, olvad a jég, tomboló viharok, gyászos a lég. Hatványozó... Tovább olvasom »