M. Fehérvári Judit: Sziget

Vannak napok, mikor nem kel fel arcunkon a mosoly, árapály takarásban marad, hiába szórja forrón sugarait a kánikulai, trópusi nap, az égen ... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Barangolások bipoláriában

Van nekem ez ismerősöm. Nem barátom, de én vagyok a pótlék arra az esetre, ha éjfélkor rajtam kívül senki sem veszi fel neki a telefont. Akk... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Ez már a vég

Ez már a vég. Most kellene a múltat visszaálmodni és könnyebb lábakkal nekivágni ismét. Ám fáradt vagyok és egyszerűbb feledni a jegenyék so... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Finom, elmélkedő, belső utazás

Az utazás nem akkor kezdődik, amikor belépsz az erdőbe, hanem amikor végre nem menekülsz tovább önmagad elől. A fák addig is ott álltak. Nem... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Sziklához kötöztek…

Sziklához kötöztek, belevájtak, eleven testem közönyösen tűrte emberségem elvételét, hiszen sziklába vájtak, megkötöztek, örök életre kárhoz... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Csöndgyűjteményem hangokat keres

van egy olyan részem, mit bennem hagytál örökre, mikor meghalni mentél.  számos olyan gondolat bunyózik bennem,  amelyeket nem mondtam ki so... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Felhőkbe öltözött nappalok

benyúlok a hétfők hóna alá, s megpróbálom felemelni, messzire dobni, mint kisgyermek a labdát. pár óra relációjában olyan kicsinek tűnik min... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Éjjeli fohász

Uram! Ilyenkor szeretek találkozni veled, mikor a csönd elhalkul, és egyre közelebb kerülnek  egymáshoz  némaságunk szárnyai, mert van miről... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Pessoa a halált várja

Pessoa térdei megroggyannak a mólón. Bűvölten nézi, ahogyan a sirályok Isten kötényéből csillagokat esznek. A világ sötétségbe borul, sétapá... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Mensagem

 „Tudo vale a pena se a alma não é pequena.” „Minden megéri, ha a lélek nem kicsi.” (Fernando Pessoa) Nemzet Mi nem azért létezünk, mert hat... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: A pletykaharang

  Zné súlyos gerincműtéten esett át, mert nem tudott már rendesen járni. Mondjuk, azóta sem tud, mert nem tartott be semmilyen orvosi utasít... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Barangolás Nakonxipánban

visszahoztál mert el sem mentem innen néha álmaimban a küszöböm hibernálja az óceánt és dagálykor egy fehér bálna messze röppen ajtóm őrizte... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Egyirányú utca Válasz Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca című versére

„De ami volt, az nem jön vissza többé soha. Az idő egyirányú utca.” Megcirógatnám pedig a múltat, fényesíteném, akár gyermekkoromban a rézki... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: A tenger 2. Édesapám, Fehérvári Antal emlékének

  „Accidit in punto, guod non seperatur in anna.” „Azt, amiben annyi sok év nem dönt, eldöntheti egy perc.” (Latin mondás) „Ülök magam közep... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Lehetne, akár prekolumbián…

        Hajnalban forgolódom, nem jön a megnyugvás, az álom, hullócsillagok cikáznak az augusztusi égbolton, ablakom tükör, viss... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: A lándzsarózsa éneke és a szemérmes mimóza válaszdala

  Megjelent a Helyőrsé.ma oldalán   Akkor azt kérdeztétek, miért írok verseket. A válasz hirtelen bennem rekedt. Csak arra az indiai... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit : Pessoa alteregói

  „Megsokszorozom magam, hogy érezzem magam, Ahhoz, hogy érezzem magam, arra volt szükségem, hogy mindent érezzek, Túlcsordultam, nem ... Tovább olvasom »

M. Fehérvári Judit: Veszteség

Megjelent a Napót Omline oldalán In memoriam Mocsár Zsófi  https://hu.wikipedia.org/wiki/Mocs%C3%A1r_Zs%C3%B3fia Fekszik az elmúlás porában ... Tovább olvasom »