Juhász László: A gránátalmafa

A gránátalmafa ott állt a Medinába vezető út mellett. A kis Mohamed gyakran elment megnézni, érik-e már az alma. Az az év bő termést hozott,... Tovább olvasom »

Juhász László: A csodatévő bödönke

Fönn a hegyekben élt egy pásztorfiú. Legeltette birkáit, jól érezte magát magányában. Gondolatai szabadon szárnyaltak, nézte a felhőket, a d... Tovább olvasom »

Juhász László: Stációk

Az én golgotám Töviskoszorút nyomtál homlokomra mosolyogtál azt mondtad ez a szerelem vöröslő vércsík visz égő pokolra bólogattál nekem csak... Tovább olvasom »

Juhász László: Az alázat tükörarca

Barázdált redők mint szántás lopva figyelem önmagam országot hol nem járt még más fölfedezetlen hatalmam A szavak tánca csöndhajó ének a múl... Tovább olvasom »

Juhász László: Kegyetlenség

Nem változol meg tán soha kígyók tekergőznek szádon a kegyetlenség farkasmosolya hiába küzd bárányálom vak Teiresziász botja Oidipusz incesz... Tovább olvasom »

Juhász László: Negyven napig esik

Csak zuhog szüntelen Uram Iszapos lelkünk háborog örök Medárdba bezuhan ima helyett átok motyog Ácsolom bárkám napestig remek sztékfát is ta... Tovább olvasom »

Juhász László: Elmúlások

Nőnek az árnyékok piszkosszürke felhőkön lomha keresztek úsznak megfeszített álmos pillanatok eltűnök hirtelen Foltokban roskad a táj fáradt... Tovább olvasom »

Juhász László: Elfecsérelt ünnepek

Lelencnapok bérbeadnak nevenincs létem kinyitom kitárom szívem a Napnak mint fátyolos virágszirom Vasutak mellett tengődöm vonatfüttyös sínz... Tovább olvasom »

Juhász László: A róka és a szarka

Egy esős októberi napon a róka rosszkedvűen vakarózott kotorékja előtt. Semmihez nem volt kedve. „Unalmas az élet”- állapította meg. „Valami... Tovább olvasom »

Juhász László: Hát elvesztél

Gulácsy Lajos emlékére Lajos, Lajos hát elvesztél ópiumszívók köde ül Nakonxipánban kemény tél tépáz meg könyörtelenül Rokokó álmok suhannak... Tovább olvasom »

Juhász László: Variációk szonettre

A gyomrom ég ledől a lét torony ma még valót ha vét feláll körül- vesz és szemén fakó köd ül s vesző remény a fájdalom kevés ha kell ma ölj ... Tovább olvasom »

Juhász László: Szavak erdeje

Szó-fák és áldott ölelés beléd bújok szűz gondolat Kimondom mágikus nevét mint harang csendül az Ige Jin és Jang kozmikus áram erőt ad emel ... Tovább olvasom »