A kezed senki se fogta, senki se szólt: vigyázz rá. Ez a most. A völgy, amit nézel, kanyargó vizeivel, rejtőző erdeivel, szelíd lélegzetével... Tovább olvasom »
A kezed senki se fogta, senki se szólt: vigyázz rá. Ez a most. A völgy, amit nézel, kanyargó vizeivel, rejtőző erdeivel, szelíd lélegzetével... Tovább olvasom »
Én ezüstöket kértem. A nyár zöldeket hozott. Én ezüstöket kértem. Az ősz aranyat adott. Én ezüstöket kértem. Te tél platinát adtál. A tavasz... Tovább olvasom »
Az a fiú ott, jól van. Odakint lehet, ameddig csak akar, és akkor megy aludni, amikor kedve van. Akkor eszik, amikor szeretne és úgy, ahogy ... Tovább olvasom »
A türelem gallyán sorvad a részvét. Nincs már virágot tápláló oldat. Nem leled bennem éltető vér cseppjét: Lelkem vesztének oka a bánat. A n... Tovább olvasom »
Ragyogó napsütésben békés a kikötő, nedves köteleit szárító, szunyókáló, és egymáshoz közel álló, tűnődő két kecses hajó. De üt az óra. Teng... Tovább olvasom »
Havat hord a szél a tetők felett, kitört a dermesztő tél. Az öreg házban csak az egerek neszeznek és - a csend... A hó, a szél szálló akarat... Tovább olvasom »
Szárnyait hátán összezárja, S imbolygón ballag a vén varjú. Teszi is ezt oly fontoskodva, Bár gyakran – túlfeszíti a húrt. Addig is, míg fúj... Tovább olvasom »
Sötétben – a kék horizonton a hópelyhek népes bálja ragyogott. Forró tenyeremmel elkaptam egy szépséget. Fürdött az éjszakai fényben, gond n... Tovább olvasom »
A juharról vörösen száll Sárgán hull a karcsú nyírről. E vékony levél-szőnyeggel Kicsiny házikóm növelem. Mókus után fára mászom, Félálomban... Tovább olvasom »
Szia, egy kikötőből írok Mélyen idelent délen Már nem az vagyok, kit is... Tovább olvasom »
Lehet, hogy visszajövök – ezer év múltán, Feledve éltemet, s utolsó hajnalát. Lehet, visszatérek – esőn és ködön át, Feltétlen visszajövök, ... Tovább olvasom »
Lobban távol a csúcs, ott már olvad a hó. Maradj velem, ne fuss, hajnalt zengjen a szó. Hegyi lakom körül hó-fal máris apad, bomló fényű ezü... Tovább olvasom »
Szerették egymást. Nagyon fiatalok voltak és szegények. Esténként az utcákat rótták és fáztak. Fogták egymás kezét. Nem nagyon beszéltek. Va... Tovább olvasom »
Már remegett, hogy elmerül a végtelen kéklő égben, csónak tenyeremre feküdt, s hitte – életét megmentem. A kétely gyakran mást ajánl: a sziv... Tovább olvasom »
A macskakölyök a nyirkos lépcsőházban Nem várt több meleget, fázósan vacogott, Reményét vesztve, már meg sem kísérelte Elkapni árny játékát ... Tovább olvasom »
Alkonyatkor hazatérve felnézek az égre. Délnyugati szél fúj; a felhőket oda sodorja ahol te leszel holnap. Felhőcske – igyekszem rád három c... Tovább olvasom »
amikor az élet elfelejt engem a kor kérdései megoldhatónak tűnnek amikor a világ megfeledkezik rólam a pillangók tenyésztésével foglalkozom ... Tovább olvasom »
Belépsz, majd leülsz szótalan, közel hozzám, alkonyon, elsimítod szétszórtan inged válladon. A könyvet becsukom halkan, lassan felnyitom sze... Tovább olvasom »
Árva lelkem halálod után látni akarta alakod: magamfajta természetbúvár az édenben nem megszokott. Ott a ligetben egy angyalka, oly páva-kin... Tovább olvasom »
Bár menyasszony lehetnék, szépséges, ondolált, lágyan omló, szép csipkés fehér fátyol alatt. Hogy a hűvös gyűrűben megremegjen ujjam, az egy... Tovább olvasom »