Kolumbán Jenő: Jelenkor

Beteg szavak megfertőznek, éhes vadak keringenek, szavaidért megvesszőznek, kitagadnak az emberek. Felépített, szép világod csak a... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Változás dala

Nem vigasztalnak apró csodák. Egy fotózott virág, vagy lepke, szépségük mintha meg se lepne, érzéketlenül megyek tovább. Durva anya... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Magamtól sem

Kósza fájdalom kóborol, kezében nincsen semmi, az ég fölöttem elborul, jó lenne messze menni. Szétszórta egy vad szív-vihar már az... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő:Add mindened

Süt a nap, kóbor felhők az égen lámpát gyújtottam, hadd égjen, nem kell a hazug őszi nap! Rád néztem, és nem lettem boldogabb. A táv... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Sebeket kaptak az álmok

Elfogyott régen mosolyom, és üressé vált az arcom. Egyre csak azt mondogatom hogy nem kell mindent megkapnom... Félve közelítek hoz... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: messze vagy

kerestelek de már nem elhittem hogy meglelem benned bújó önmagam de a szíved zárva van már más szavak más dalok ellenedre nem... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Szavak a korról

Tudod, a szép szavaknak régen vége, és idejét múlt a moralizálás. Filozófiának sincs ember képe, vers a léleknek ideiglenes szállás. ... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Már nem…

Úgy bújok, behunyom szemem. Fülem hallja a tombolást. Kiáltanám: Elég legyen! Kint zúgnak dühös trombiták. Nap mint nap újra kérdez... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Elszámolás

Pánikos rettegés kora. Világod átgördül rajtad. Bújni előle nincs hova. Te biztosan ezt akartad? Nyugodt öregkort reméltél, mikor ... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Vigasz

Láttam a tengert. Talán kék volt. Hullámzása hányingert keltő. Fölötte lógott piszkos égbolt csillagot fedett szürke felhő. A fák c... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Alkonyat

Ég alja vörös, gyönyörű. Tüzet rakott az Isten. Elveszni olyan egyszerű csak szemem ne tekintsen semminek sem a mélyére. A látszat... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Bujkáló idő

Ott bujkált a bokrok között, mint egy űzött vad, pihegve. Színes álomba öltözött, és nekem telt minden este. Láttam, hogy megmozdul... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Zéró romantika

Feküdj le mellém, és nézzük együtt a mennyezetet. Lehet jövőt lát majd a mi szemünk, vagy kóbor legyet. Vagy felfedezzük, hogy a ... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Nyomtalanul

Mintha már nem is én lennék. Egy torzó lélek az úton. Egy elfecsérelt ivadék. Emberhez ne hasonlítson! Árnyék kontúrja élesen, jár... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Összegzés féle

Gondolataim szerte ugrálnak, mint kottán a bolond hangjegyek, vagy mint verebek, macska közeledtén. Észérvek kellenek, hogy összetere... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Ez az öröklét?

Ketten egy árnyékba fagyva… Már nem is emlékszem arra. Rémlik, kiálltunk a napra, két alak eggyé fonódva. Régen volt. Kopott az emlék, m... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: végére érek

ne lépj soha a nyomomba és ne kövessél és ne láss hagyj engem végre magamra nekem már nincsen folytatás lassan a végére érek a tollam is... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Magamért játszom

Sok-sok ösvényt végigjártam, utat tévesztettem néha. Sokszor tévútra vitt lábam, megpróbáltam mindig újra, hogy ne térjek le. Jó fele vi... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Szerelem hozzád kiáltok

Szerelem hozzád kiáltok, és hozzád imádkozok. Legyek én általad áldott, nem ilyen kiátkozott! Égessen tüzed el engem, legyek egy égő fák... Tovább olvasom »

Kolumbán Jenő: Hidegek idején

Bezárt ajtó, felvonóhíd. Rácsok az életen. Mosolytalan odaintés. Ki ez az idegen? Szavaknak nincs jelentésük. Csak úgy odavetett. Tudhat... Tovább olvasom »