Folinek Magdolna: Álompáros

Hitem, mit tennem kellett volna valami légüres fehérbe zuhant, elakartam kapni a tódult tavaszt hogy nyílló látomás kápolnájába avass... Tovább olvasom »

Folinek Magdolna: Lélek rügypattogás

Keserű varázs mely hinti álmait kéket húz véres gyászain, kendőt lebbent mély lázain s ébredő sziréni éneket költ tájain. Repül a táj me... Tovább olvasom »

Folinek Magdolna: Ráncokból kiégetett szólam

Már minden igaz szót fojt ez a fásult álarc, mely alatt a szív megszakad s benne kivénült hajtások görnyednek,a romok alatt. Már fáj min... Tovább olvasom »

Folinek Magdolna: Rezdülve

Vers: Folinek Magdolna  Zene: Marsi Attila Tovább olvasom »

Folinek Magdolna: Fénynyelő hozsanna

Rianó könnyekből felrepedő álmok gőzölgő,felsóhajtó gyászok, búgó,mély alvásból újjászületni készülő szerelmet valaha,rozsda ette láncok... Tovább olvasom »

Folinek Magdolna: Gyolcs aranya

Leforrázott szívemben sajogva lóg,csüngő fényben, a téged kiáltó ózon hiány s hűs leveit keresi a sóhajtó nyár. Mily hőség emészti lelke... Tovább olvasom »

Folinek Magdolna: Hang örök tartománya

Nem halhatok meg boldogtalanul utolsó perceimben felfoghatatlanul, tiszta szívemmel kell csenddé válni, ami hasznosul mint fehér kris... Tovább olvasom »