Sárga tévhitben hazug szavakkal vádolsz, csigaházam vár. Lyukas oldalán huzat jár, semmi néz rám, fatörzsén némán. Ruhátlan test... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Morak egy napja 17. rész
A barlang folyosója egyre keskenyebbé vált, de Morak egy cseppet sem vett vissza lépéseinek tempójából, hanem előredőlve és mindenre ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Petőfi epigramma
„Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem” Szerelmemet elmosta az idő, szabadságom ellopta az erő .Nélkülük az élet üres, mit sem ér,... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Jól vagyunk
Mottó: Nem számít, mennyire kicsi az önbecsülésed, biztos vannak olyanok, akik még kevesebbet gondolnak rólad. (David S. Brown) ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Hej, te torony!
Lukács szülői háza ott állott egy sorban az iskolával és a templommal, valahol a falu közepe táján, a nagy hegyek lábánál. A takaros,... Tovább olvasom »
Farda József: Aranylövés
Nem volt ereje kinyitni a szemét. Néhány perces, zaklatott, lidérces álmok, teljesen összetörték a lelkét. Az elvonás legnehezebb nap... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Morak egy napja 16. rész
Az éj újra ugyanúgy sötétlett a síkságon, mint minden másik éjjelen, és a felkorbácsolt talaj most csendesen pihent. Néhány csillag ú... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az amatőr monológja
Nem írok himnuszt, sem ódát, csak néhány egyszerű strófát. nincsenek magasztos eszmék, melyek versemet ihletnék. Esemény, személyek,... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hűtlen
Memóriánk, a csalfa: szakadatlan élünk és felejtünk vele. Lesújtana, ha szeretted ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Falusi hajnal
Az utca mindkét oldalán a házak még alusszák álmukat, levegő sem rebben, egy idős asszony meggörnyedt háttal botjára támaszkodva, ... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Jelenkor
Beteg szavak megfertőznek, éhes vadak keringenek, szavaidért megvesszőznek, kitagadnak az emberek. Felépített, szép világod csak a... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Villám
rideg közönyöd oldódik fülledt nyárban cirmos fénysugár lila égbolton sűrűn cikázó villám félelmet rajzol Kép: Pintér A... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Morak egy napja 15. rész
A horizont az enyhe derengésben jól láthatóan megemelkedett, mint valami óriási dagály, és bár a távolból úgy tűnt, lomhán közeledik,... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A völgy
Csak nem arra gondolsz, hogy mi lehet a völgyben? Hát bokrok meg fák, meg apró állatkák, akik az aljnövényben matatnak szüntelen. H... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Istenkeresés
Szükségem lenne Istenre, szeretném, ha hinni tudnék benne, hinni megbocsátó irgalmában, mindenek feletti hatalmában. A hit erőt ad a... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Munkahelyi viszonyok
Mottó: Néha aggódom, hogy egy középszerű világban vagyok sikeres. ( Lily Tomlin, amerikai színésznő.) Visszavágyás Felv... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Változás dala
Nem vigasztalnak apró csodák. Egy fotózott virág, vagy lepke, szépségük mintha meg se lepne, érzéketlenül megyek tovább. Durva anya... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Morak egy napja 14. rész
Morak, és Abigél hamar közeledtek a túlsó parthoz, már minden kontúrt élesen látni lehetett, majd a fövenyre csusszantak az állataik,... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A hivatás
A hivatás táptalaja nemes növényeket nevel, testet, lelket gyógyít vele a hivatott ember. Bele adja szaktudását, hitét, szeretetét, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Ellentét
Ne nehezítsd életed! Mindig azok a holt, jövőtlen tények, múltfoglya-emlékek! Mit nem mondasz!... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Siess, missz! (2/2)
A szünidő ideje letelt, s az élet visszazökkent a rendes kerékvágásba a tehenészetben is. Bár ami a rendes kerékvágást illeti, az nem... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Magamtól sem
Kósza fájdalom kóborol, kezében nincsen semmi, az ég fölöttem elborul, jó lenne messze menni. Szétszórta egy vad szív-vihar már az... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Óvatos
Forrong a kráter, kitörhet a mély. Tartasz dühöktől, vádaktól, viszálytól. Féled mind, mi ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: SOS!
Segíts nekik! a kín ordítozik, a fájdalom kiáltozik, a gyötrelem nyöszörög, könyörög, a szenvedés csendes, némán peregnek a könnyek... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Morak egy napja 13. rész
Morak, és Abigél elborzadva nézték végig, ahogy elfogytak a szurkos darabok. Miután a smaragdzöld színben pompázó lények arrébb siklo... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Mert
Mert mindig- mindent újra kell kezdeni, mondta a fura kis manó, úgy hadonászott két karjával, mint egy őrült. Mégpedig azért,- ordí... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Megjegyzések
(
Atom
)