Musztrai Anikó: Lépj a nyomomba!

Lépj a lábnyomomba! Tudom az utat. Szorosan kövess, hogy el ne vessz, míg kitalálunk az útra. Hadd vezesselek újra, mint rég, mikor köl... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Elbújnék

Elbújnék Ha szembe jössz velem, ha elkerülsz, ha mész tovább, vagy ha mégis megállsz, elbújni szeretnék előled... Tovább olvasom »

Muszrai Anikó: Egyedül vagyok

Egyedül vagyok. Sötét az éj. Halványan hallom csak, ahogy a hajlongó fák ágai azt suttogják: Ne félj! De én mégis félek. Néhány riasztó ... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Újra élek

Mi is lehetne tökéletesebb annál, mint ami hozzád köt engem? Tán csak egy pici hópehely, mi kérges tenyeremre hull, finoman megmunkált k... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Fojtott hangon

Fojtott hangon suttogtam esti imám a szélben. Mint amilyen halkan sarjad fű a réten. Borzongató volt az éj. Bár már múlóban a tél, még r... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Leszáll az éj

Leszáll az éj. Az ég sötét. Pár tétova csillag villan az űrben. Tél illata száll a légben. Hófelhők gyűlnek lassan az é... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: A bögre

...A párkányon állt árván. Féltően óvta megfakult, színes pöttyeit. Törött füle rég elveszett. Takargatni próbálta halvány repedése... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: A ház

Ott állt a ház a meredek völgy alján, a falu közepén. A falakról hullott a máz, vakolat, festékdarabok. Kicsi volt, kopott, végtel... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Lehet még...?

- Vajon lehet még? - kérdezte végül. - Talán igen - felelt a hang. - Meddig tart a türelem? - Amíg vannak könnyeid,   s szívedben sz... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Megint esik

Megint esik. Viharos a szél, elhallgattak a madarak. Az üveg mögül látom, hogy a cseppek között feltűnik egy halvány alak. ... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Vihar készül

Vihar készül. A szél vadul nyúzza, rázza függönyömet. De a vihart én szeretem. Megtisztítja az eget, átmossa a földet. Nyomában f... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Szél sóhajt

Szél sóhajt a dombok fölött. Készülődik a vihar. Felkavarodik a száraz avar. Madarak bújnak a lombok között. Száraz még a szikkadt t... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Régen láttalak

Régen láttalak. Elmúlt három tél, három tavasz. Sok gondolatom járt feléd. Nem jött tőled levél egy idő után. De most újra írsz.... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: A tenger meg én

Elsodort a víz. Pedig csendes volt a tenger. Még a Nap sem kelt fel, csak halványan sejlett a távoli horizonton. Néhány álmos hullá... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Magnóliák

Már nyílnak a magnóliák. A sok hosszúra nyúlt ág végén a rügyekből bimbó fakad, a bimbókból kis virág. A virágpor a közepén a méhek... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Csak szelíden

Csak szelíden. El ne törjön lelkem csigaháza. Vékony, mint a háló, mit a pók sző a falon. Apró virágszirom, amit a jég, a hó rajzol... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Apu

Apu Meghalt. És most legszívesebben nem is mondanék semmi mást. Megvárnám, míg a fejemben a szó visszhangja fokozatosan halkul, majd... Tovább olvasom »

Musztrai Anikó: Mikor jössz...

Hogy mikor jössz, most még nem tudom. De látod, zöldülnek már a fák. Mintha téged várna mind. Néha ezt gondolom. Ha eső veri az ab... Tovább olvasom »

Üveggyöngy

        Üveggyöngy volt a tenyerén. Úgy nyújtotta felém, mintha ez volna egyetlen féltve őrzött kincse. Nézett rám könyörögve, ho... Tovább olvasom »

Ne félj!

Ne félj! Csak vigyáznék rád kicsit. Néha együtt néznénk, ahogy a Hold kikerekedik a tintakék égen. Nem szólnék semmit. De lopva s... Tovább olvasom »