Kádár Sára Hajnalka: Bolyongásaim /részlet/

Hosszan elnyúló kertünk túlsó utcát érintette, csak végig  szaladtunk  a  gyümölcsfák alatt, hopp, át a deszkapalánkon, s máris ott c... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Tél az őszben

Alig három napja még fénylőn zöldellt a diófa, harsányan muskátli dúdolt, arcunkat fénysugár cirógatta . Alig három napja még hittü... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Foszlányok

Ébresztő...,  forog a világ körülötte, eldőlnek a dombok, a fák, lesiklik fentről az ég, és felröppen a mező, jaj, szédül, rándul a gyom... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Bolyongásaim-részlet

Nálunk anyám hordta a kalapot, de ez természetes és helyes volt mindnyájunk számára. Közösen beszélték meg a tennivalót, és egy pilla... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: A megvett házi feladat

Megette a kicsi testvérem  Tanárként ötödik osztályos korában találkoztam először Bécivel. Koránál kisebbnek látszott, ő volt az, aki... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Bolyongásaim /részlet/

Édesapám a világ legjobb embere volt. Másnak talán közhely, nekem a valóság! Most is úgy ragyog ő a szívemben, lelkemben, mint annak ... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Bolyongásaim - 5.rész

Nálunk is beigazolódott, hogy közös lónak túros a háta. Anyám és nagyapám között állandóan röpködött a méregszikra. Mind a kettő erős... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Bolyongásaim - 3. rész

Közös telken laktunk apai nagyszüleimmel. Nagyapám két nagyobb fiának házat építtetett, leányait tisztességgel kistafírungozta, földe... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Bolyongásaim - 2. rész

A kút mellett a nagy kőitató vályú őrizné megingathatatlanul a múltat, de most a csillámló víz helyett rothadó falevél, limlom, szélf... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Otthoni barangolás - 1. rész

A régi utca látványa furcsa bizsergéssel töltötte el. A sarkán emelkedő lila ház volt a megtestesült méltóság, lakója Teréz néni csod... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Apám

Nehéz már a lépcső elkopott  térdének, lassan nekiindul a  következőnek. Szőlőfürtök között kódorog a darázs, illatos zamata, a  napot i... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Létkerék

Az emlékké tűnt időt visszaidézni hasztalan, pörög a malom szüntelen, tavaszra nyár, majd őszre tél őrlődik észrevételen, a kerék egyre... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Megsárgult emlékek

A kerítések árnyékába húzódva menegetett, s botjával piszkálgatva a kibújó gazt felverte a szundító kutyát, amely veszett csaholással... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Sirámok

Lucskos, didergető idő fészkelte be magát hozzánk, nyilallik a fej, a homlok, megroggyan test, a  szenvedő, terhes szürkeségével ködöt l... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Kálvária

Margitka a város betondzsungelében él ide s tova már harminc éve, s a természet szépségeiből vajmi keveset láthatott. Az átelleni blokk ... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Szeszélyes április

Alattomos fagy ólálkodik  fölöttünk. Rügyek remegnek. Gerlepár gubbaszt göcsörtös  ágak - bogán. Trillájuk elhal. Gomolygó felhők  foszl... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: A galambok és az erkély

Az erkély számomra egyben kiskert is. Meleg napokon itt szeretek üldögélni, olvasgatni, napfürdőzni. Van egy összecsukható műanyag ny... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Április

Szél rohan tova az ágakon hosszú lábú eső ostoroz bújik a nap felhők hasadékán langyos föld gőzölög zápor nyomán szétszalad a fény fűszá... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Tavaszváró gondolatok

Itt járt a tavasz a Kárpátok kanyarodó ölében, de alig időzött pár napot, hirtelen tovasuhant, ránk hagyva a hegyek hósapkáit, s a di... Tovább olvasom »

Kádár Sára Hajnalka: Kakunka 2.

A szoba sarkában állt Vijág komoran, nagy levelei fenyegetően néztek Kakunkára. Nem szólt soha, csak állt ott egyedül. Nem tud beszél... Tovább olvasom »