Urbán-Szabó Béla: Tavaszi capriccio

Távol és közel, karod már nem ölel. Szívem arra vágyott, mit tegnap közelinek látott. Mentél felhőről-felhőre szökellve, mentél, mint he... Tovább olvasom »

Urbán-Szabó Béla: Szárnyalás

Veled és általad kerüljük az árnyakat, veled és általad növesztjük a szárnyakat. Általad és veled keresed a szemem, keresem a szemed, ál... Tovább olvasom »

Urbán-Szabó Béla: Egy régi dal

Egy régi dal, egy régi kép, új az ének, várod az estét, az emberek félnek; egy régi dal, egy régi kép, kérés a reménynek, miért és kinek... Tovább olvasom »

Urbán-Szabó Béla : Egyszer

Azt mondom egyszer… Azt mondom    ha mer az ember. Érzéseink kalodája, egy szeretet ódája; szabadságból az ölelésbe, menekülés a kötésbe... Tovább olvasom »

Urbán-Szabó Béla:Tudni a szerelmet

Itt egy könyv, ott egy könny; száll a lélek, száll a szó, jó volna tudni, mi a jó. Jó volna tudni a szerelmet… Hol kapunk ma kegyelmet? ... Tovább olvasom »

Urbán-Szabó Béla: Hajnali születés

Az éjszaka szeret, mint anyaméh magába ölel, veled lélegzik és táplál, vére a tiéddel lüktet, szívdobbanásra szívdobbanása válasz... Cso... Tovább olvasom »

Urbán-Szabó Béla: Arcod formája

Két kezembe zártam arcodat, mikor elmentél, arcod formája kezemben maradt. Máig is magammal hordalak, egy részed formáját őrzi ke... Tovább olvasom »