Dolgozom eleget,
pénz keresek.
Igaz, csak keveset,
néha éhezek.
Foltos az álmom,
a semmire vágyom,
messze a hajnal,
muszáj-ébredek.
Indul egy új nap,
itt az új szükség :
a kell-ből kigyúrt
precíz-kényszeresség,
Várnak a csekkek,
a kávék, a kekszek,
a stresszemtől kábán
a netemre tesznek.
Nem, nem pihenek!
Feszülten figyelek.
Nyomom az annyit:
én is gép leszek!
Véremet viszik
az államkasszába,
béremet teszik
GDP-kosárba.
Mindenért fizetek!
A profitnak keresek!
Beleimmel tartok
hightech-hegyeket!
Szellemem árva,
nyugtatók ágya,
csodasorozatom
a tudatgyár álma.
Gyereket termelek,
szükségben nevelek.
Jelenlét sem kell,
el a lelkemmel!
Várnak a csekkek,
a kávék, a kekszek
sápad a hajnal
megjött a rák-dal.
Viszik a májam,
elkelt a mellem.
Abortált méhem
kísérleti tesztem.
Nincs idő érni,
sugárral kell élni,
temetésem is hoz
bevételeket.
Talán ha mégis
van az az Isten,
gyöngykapujában
dicsér majd engem!
Angyalok zengenek,
áldozatom látva :
mindenemet adtam
másokért szolgálva.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése