Kőhalmi Levente: Torzó I.

Mezítelen testtorzók, miket látok, porctalan csókjaik cuppognak. Ostobán ölelkeznek – miként parány rákok, s hián... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Megszólít a feledés

Szavakból lett lét forrása, lész teherből, de már kevés, üres utcák bús kongása sercen, mint az dögevés. Hollócsőrek k... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Porlepte fátyol

Hosszú réteken sétál ma festett törzsű sétapálca. Tenyerem lett nyűgruhája, földhöz érve már azt várja, mikor m... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Füstje kerget

Úgy érzem, most hideg lett, szél fütyültet sírkertet, s száraz füst már tüdőt kerget, lesem lopva bűnös táncát, vár... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Hajnal

Mer már marni most a hajnal, holt hegyen hűsen harsan e kardal, kontúrkép közt kér egy angyal; Adj! Apát, anyát s arc... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Tisztán

Tegnap meghaltam újra! Életvizem palackja homokszáraz, miként tévedéseim útja. Totemek megvadult tánca mellettem csak ... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Ki táncol

Ki táncol éjente ágyam mellett? Angyali Lucifer ő? Szerelemmel közelít felém, majd konok félelem jő. ... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Éjfél jő

Hatalom testén át tobzódok jövőbe, holtakkal telt meg ez túlvilág, üres bábarcok merednek előre, halott szemük igéz s megboc... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Őszinte grimasz

Fel hát, s előre! Ugyan míly mozdulat az, mely megérné? Olcsó műszirup ez, nincstelen vigasz, mely azt szeretné, h... Tovább olvasom »

Mikor az ember saját képére formálta Isteneit -, s úgy hitte uralja természet, a víz, a tűz, a levegő, a föld erőit, s a hallgatag éte... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Könnyek jönnek

Parány fénygömbök terítenek éjszakát az setét fellegtől megnyíló égre. De nem festhetik ugyanolyan színre, n... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Megálló idő

Pihegve tűnik fel, szépen szállva szerepel. Töményen töri őt törvénytelen történelem, kéz kéri kezé... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Fényszilánkok

Mikor borúsnak látod önmagad, s megtagadnád lanyha múltadat, ők szövik kőpadokra, szikrázva szállanak, fenn ... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Ősítélet

Fagyott házak hősei között, hideg lámpák fényei mögött suttogón kilehelt ősítélet. Gyökerek apró erei fölött... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Mikor emlékeim eltemettem

Mikor emlékeim eltemettem, az eső s a hó csendesen szitált, szalutálva szala... Tovább olvasom »

Kőhalmi Levente: Kétely

Cigarettám füstje szeretve úszik belém, kifelé reppenve köröket terít elém. Vörös fényárban úszva ... Tovább olvasom »