tétován nézel pilláid közt elrobognak a percek csípik marják a szemed dörzsölöd de csak homályosabb lesz minden... Tovább olvasom »

tétován nézel pilláid közt elrobognak a percek csípik marják a szemed dörzsölöd de csak homályosabb lesz minden... Tovább olvasom »
Mert hiába volt nyár, és hiába volt meleg, sőt, kánikula, a nő csak nem olvadt fel... Kívülről nézve egész sok mindene megvolt. Kis lakása, ... Tovább olvasom »
törékeny délután bámul bénán bután rám koppan a csend szétomlik a rend belenyújtózik napom az éjbe pillanatok közt bukdácsolok félve gyertyá... Tovább olvasom »
I. Remeg a levegő, vibrál a nyár, éget, napsugár nyelvével perzseli a rétet. II. Három sötét, komor felhő befoltozza az ég kékjét, s néhány ... Tovább olvasom »
Volt egy régi április elfeledtem százszor is tegnap mégis megkerestem arcodat egy esőcseppben... Tovább olvasom »
Betolakszik a hiányod, épül bennem sejtről sejtre, agytól szívig elzakatol, cikkcakkokat róva egyre. Lángot vetek, testem lázad,, szemeimben... Tovább olvasom »
Cseresznyevirág. Szirma fehérre törli az álmainkat. Egy kis pillangó cseresznyevirágra száll. Melyik nehezebb? Vén cseresznyefa virágsziromm... Tovább olvasom »
Március komája, csillagok testvére, dalolj nékem, dalolj, kiálts a sötétre. Dalolj, mert istened, a konok Teremtő zaklat minket, zaklat, híz... Tovább olvasom »
kék szem tapad zöldbe zöld szem tapad kékbe ahogy ég a lombba ahogy lomb az égbe Tovább olvasom »
Várlak lehámlik rólam ez a nap is sötétbe mártja tétova arcom múlttá kenődik a vágyakozás és nélküled halkan elalszom Tovább olvasom »
nyárról megmaradt darabjaid elém hullanak sötétre piroslott avarodban bolyongok szemem szádon elidőz színed szórod mint az ősz Tovább olvasom »
halkan jött be szinte lopva szívem két marokra fogta égő testtel ágyamba bújt tüzes átka arcomba hullt hajam szálát tépi húzza nyakam köré f... Tovább olvasom »
csak álltam ott feszengve lelked rám szabott köpenye kicsit szűk volt már és itt-ott szakadt kéket sírtak a felhők elhamvadtak a nyarak a sz... Tovább olvasom »
tűnik az álom tűnik az éj hajnali köddel ébred a fény tiszta kezemben egy napsugarat rejtegetek a paplan alatt Tovább olvasom »
Ennyi Létezem benned, halkan, titokban, kettő szívdobbanás közt. Adom Méretet vettem a lelkemről, ha majd kell, pont jó legyen rád. Tükörben... Tovább olvasom »
elment este volt pöffeszkedett fenn a Hold nem nézett rám én se néztem szemem egy csillagba véstem szoborárván álltam ott s lesírtam a csill... Tovább olvasom »
egyszer ha halkan meghalok szállok mint kósza angyalok emlékem búsan rád ragyog s nézel csak vagyok nem vagyok… Tovább olvasom »
nézem szemedet mosolyogva létem belering mosolyodba szívem szíveden harangozva köztünk a világ kanyarogva... (Vadcseri) Tovább olvasom »