Hajnali fél kettő. Már meg sem kell néznie mobiltelefonját. Jó ideje, szinte óramű pontossággal, ilyenkor ébred először álmából. Aztán óránk... Tovább olvasom »
Hajnali fél kettő. Már meg sem kell néznie mobiltelefonját. Jó ideje, szinte óramű pontossággal, ilyenkor ébred először álmából. Aztán óránk... Tovább olvasom »
Már értem végre, szenvedni nem oly rossz dolog, inkább érdem. Maholnap a hosszú élet titka, és mert sosem volt ez ritka, mint ilyen, mondhat... Tovább olvasom »
A nézőtéren ülök éppen - hogy' kerültem ide, nem emlékszem. Talán megváltozott a rendezői felfogás, vagy más lett a szereposztás. Így ... Tovább olvasom »
Az idő majd segít - mondod, mondják sokan. Jótékony hatását buzgón ecsetelik, s helyeslőn bólogatnak, amikor végre rábízod magad. Az idő nag... Tovább olvasom »
Játszol. Játszom. Te velem, én érted. Magad alkotta szabályok szerint, neked tetsző időben és térben. Várok. Várom a napot, pillanatot, am... Tovább olvasom »
Megénekelte már Edith Piaf is ezt, a kis Veréb, a gyönge női test, égő tekintetű, parányi kis varázs, csak énekelt, s a hangja messze szállt... Tovább olvasom »
Szétárad bennem a csönd, mint a vihar után medréből kilépő folyó, amit a part fövenye megszelídített. Különös, szinte aggasztó ez a belső bé... Tovább olvasom »
Ha minden kezdetben benne van a vég is, e tézis önmagában elegendő arra, hogy életfelfogásom ravasz mód összezavarja, és feltegyem magamnak ... Tovább olvasom »
A Nap hirtelen sarkon fordult, és a pillanat tört része alatt elsötétült minden. Romokban hevert a világ körülöttem, nem volt erőm, hogy szé... Tovább olvasom »
Hiába zúgnak a harangok, én nem siratom a holnapot. A mával nem hivalkodom, lehúznak ólmos lábnyomok. Ha elcsitul e mord dacod, leszel kegye... Tovább olvasom »
Az életed egy páternoszter. Miközben jár fel-le, fogaskerék nyikorgó hangja szól nevetve, hol meg sírva. Szeretnéd néha lefékezni bolondul n... Tovább olvasom »
végül már csak érte éltem érte volt minden ébredésem érte álmodtam nagyot hittem elég ha akarom beteljesedik sorsában sorsom egyek leszünk a... Tovább olvasom »
árnyak és fények ki hova érhet mi van a hegyen túl szerelem-fájás szeretni vágytál ködön át visz az út repültél vígan ölében ringva magasba ... Tovább olvasom »
Soká tartott, hogy megértsem, bizonyossággá váljék bennem, de végre tudom, hol vagyok, azt is, nem várnak jobb napok - hát gyorsan tovább ke... Tovább olvasom »
akarva-akaratlan élünk mert élnünk kell s folyvást keressük önmagunkat szavak között szavak mögé lesve a tegnap eldúdolt dalban ami még viss... Tovább olvasom »
„To dream the impossible dream, To fight the unbeatable foe, To bear with unbearable sorrow To run where the brave dare not go; To right the... Tovább olvasom »