Tóth Sarolta: Rekviem az életért

Régóta kereslek, régóta vártalak, magam mögé gyűrtem az időt, hogy találkozhassunk a lét semmibe nyíló kapuja előtt. Mióta a közel... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Ráébredés

Kóvályog az okosok közt,                       utat keres másokkal.               Nézdegélik, találgatják,                       ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Nők és férfiak

Mottó: A nők mind egyformák, csak az egyik ilyen, a másik olyan. (Szerb Antal)   Frappáns  „A férfiak azért házasodnak, mert... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Ha holtan kiterítenek

Ha holtan kiterítenek, rám repülnek a verebek. Ki készít nekem koporsót, vet puha ágyat, utolsót? Ki hímez selyem szemfedőt, talál-... Tovább olvasom »

Kapolyi Noémi: Könyörgés

Az öreg templom külső kapuja semmitmondó és dísztelen két barna, csukott szárnyával nem volt sem hívogató, sem ijesztő. A misére sz... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Visszhang

A valóság versenyre kel álmaim képével. Kelő nap hajnali fénye redőny rácsa közt beoson, vidáman cirógat. Kezem nyújtom nem talá... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Haláltánc-ének /Villon nyomán/

Sikerrel kutat a tudós, az eredmények biztatók, önbizalma egyre nőtt. Jött a Halál, elragadta, és vitte - vitte őt. Az ünnepelt dí... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Felderítés

Örökös, hő vágya:                        mindent tudni rólam. Ki vagyok? Miért választottam? Kitartok-e, bízhat-e bennem?            ... Tovább olvasom »

Farda József: Gula

Anabella a tükör előtt állt, magát nézte. Megelégedettséggel töltötte el a látvány, de nem volt ez mindig így. Gyerekkorában nagy sze... Tovább olvasom »

Kissé megkésve, de...

nekem valahogyan nem úgy telik az idő, mint másnak... Igazából, a lelkemben tél van, s örülök annak, hogy zuhog az eső... Mert akkor olyan k... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Fehér gyász

Fehér szín, a tisztaság szimbóluma, szűzi léleknek patyolat-palota. Felhőtlen éjen Hold méla fénye, bárányfelhők vatta-ablakán derűs... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Előreél

Mit is teszünk épp?      Miért e közös élmény?              ’Legyen, ami túlél,        maradjon emlékem.                  Ha már nem... Tovább olvasom »

Markovity Radmila: Vízió

Álommadár párnámra szállt, halkan dúdolta víg dalát, szebben, mint a szülőanyám, fals hang nem hagyta el ajkát. Ismeretlen táj fele... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Az utolsó karácsony

Tágra nyílt szeméből gyöngykönnyek peregnek, ajka szögletében lassan összegyűlnek. Mozdulatlanul ül, csak a semmit nézi, a rák-di... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Mindig

Sikeres vagy?    Feldob a kedv.                  Gond van, némi harc?        Emeld a fejed –              nem árthat e baj.         ... Tovább olvasom »

Markovity Radmila: Így játszottunk valaha

Fiúknak a nagy rongylabda, porfelhő kúszott magasba. Piros rózsa a térdeken: fontosak az eredmények. Lányoknak jutott rongybaba, h... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Kiválasztás

Nahát, mi történt velem! Pimasz volt egy idegen:    mellém állva ingerelt.          Feltűntél neki, ez zavart?                  Ez n... Tovább olvasom »

Markovity Radmila: Uram, hozzád érkezek

Dal szárnyán száll templomi ima hatan hirdetik hittel az igédet Uram, ők hatan, én hetediknek lélekhárfán. Szólóénekkel nyitják az ég... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Hófödte tájakon -fekete varjak

Hófödte fehér tájakon fekete varjak rajzokon. Lombvesztett faágakon, fehérségben mint gyászözön, temetésre károg hangja, közöny, e... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Van másik

Voltam neked, voltál nekem, voltunk egymásnak mi ketten, egy ideig, de az idő telik. Vánszorog, vagy illan, tűnik, velünk nem tör... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: A jövő embere

Korunk modern polgára leszáll a buszról, kezében újság. Körülnéz, s a megunt sajtóterméket az e célra kiképzett gyűjtőládába hajítja.... Tovább olvasom »

Markovity Radmila: Nap és Hold játéka

Hívom a Napot minden áldott reggel, jöjjön be hozzám, melengesse lelkem, kikerüli kukucskáló házam ablakát Holdat karolja, őt is... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Ügyes

Eszes lyukból      eszes szél fúj?      Sima szád most                      altatót súg.          Ha kétfelé,            hát kétfél... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Karácsoyi nosztalgia

Gyermekkorom háborús karácsonya, frissen fűrészelt fenyőfa illata, kevés ajándék, sok-sok szeretet, együtt énekleltünk szent-énekek... Tovább olvasom »

Varga Árpád: Igazgyöngy dogma

Volt egy olyan generáció, amelyben még úgy ismerkedtek, hogy egymás mellé ültek le a buszon, vagy egy könyvtárban beszélgettek. Nézt... Tovább olvasom »