Mintha mindig csak a rossz emlékek bújnának elő néma agyamnak labirintusából, hamis fékek ... Tovább olvasom »
Mintha mindig csak a rossz emlékek bújnának elő néma agyamnak labirintusából, hamis fékek ... Tovább olvasom »
Mottó: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság...” (Juhász Gyula: A munka) Az élet ünne... Tovább olvasom »
Nem súgja senki, mit hoz a reggel, emlékezésre bensőm kényszerít, sötét háttérből régi fény szökell... Anyám, ismé... Tovább olvasom »
(Egy pedagógus vacsorára, 2013.dec.13.) Remegő gyertyák súgják: remélj, békélj, ne félj, tiszta szívűek várják: mikor jön el az éj, ... Tovább olvasom »
Emlékszem, mikor anyák napján nyelvem nem akart jól mozogni, megbénult, minek hallatszani kellett volna sok szívhez szólván. Iskola előtt bo... Tovább olvasom »
Várom a hajnalt. Rövidül az éjjel. Képzeletemben beszökik a fényjel. Á, dehogy! Áram vigyorog a sarkon, hol digitális dobozaim tartom. Hallg... Tovább olvasom »
Szent Iván-éjjelen a tüzet ugranám át érted, azt hiszem. És nemcsak mondja szám, a mindig szótalan… Bennem is tűz lobog, és fénylik a nyaram... Tovább olvasom »
Kép forrása: Wikipédia Izzik a galagonya, Weöres Sándor ide s tova száz éves volt vagy lesz, föld terem pipacsokat, ... Tovább olvasom »
Hajnali fény a redőnyön, szűnik az álom, a börtön: voltam emlékeim rabja, nincs aki ezt kikacagja. Simogatásod a kulcsa: víg szabadságom nem... Tovább olvasom »
Tarts ki ismét, reméld, hogy visszaáll a rend, fejed fölött az ég kék lesz, kezed alkot, teremt. Tovább olvasom »
A kép az oszk.hu-ról való. Szonettet írni mesterként tudott, De víg szonáta nem szólalt meg lantján, Mert vers-zenéje sírt szegények hantján... Tovább olvasom »
Nem én hullajtom a könnyem, régen volt már, mikor sírtam: szeretteim, jaj, mellőlem elröppentek, mint a múltam. Nem én sírok, csak a tavasz ... Tovább olvasom »
Ismét jött lehajtott fejjel: maradt-e még böjti kenyér? Híd alatt érte a reggel, teste-lelke tavaszi tél. Júdáskodók hamis pénze szikla-ösvé... Tovább olvasom »