Különös arcok. Dobozfejek. Mindenre pózaik. Álarcok, mi egyéb. Így élnek ők – gőgjükre büszkén. ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Kutyahűség
Vak "vau" vagyok, nem látok, de szimatolok. Csóválom a farkam, hangodat, ha hallom. Kedves gazdám szeretlek, hálás vagyok... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Meghasonlás
Engedelmes gyermek voltam, csodáltam a felnőtteket, Minden szavukat elhittem, sóváran vártam, felnőttségemet. Tilalomfák között élte... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Önbecsülés
Az, ami van. Vagy nincs. Sőt, ami lehet túlzó. Túl sok. Avagy mint az önhit: elhaló. Veszti reményeit – sorsán mereng szegény Jób. ... Tovább olvasom »
Maretics Erika: Húz a sötét
Égre írlak, csésze alján őrizlek, mint az utolsó kortyot. Torkomban keserű ízed, süket csend mustrál. Tolvaj vagy, rozsdálló fegy... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Idill-lét
Tetszik a környezet, élvezettel úszol benne. Harapsz innen is, onnan is. Úgy élsz, örök ez az idill: mindig jót... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hangyák
A hangyák a szorgalom mintaképei, mint ilyenek, a méhecskék testvérei. Munkájuk monoton: gyűjtögetés dicséret, fizetség nélkül ... Tovább olvasom »
Maretics Erika: A Dallam
Szorongva születik a szó értetlen dobhártyákról pattanva iszkol az indifferens térbe törött bordái kastélyában bolyongva jár egyma... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Felettünk
Felettünk szellemek lebegnek, számunkra észrevétlenek. Nem születtek, meg sem halnak, titokzatos, mégis vannak. Életünkben ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szeretünk élni
Mottó: A keserűség bebörtönzi, a szeretet felszabadítja az életet. (Harry Emerson Fosdick, amerikai prédikátor.) ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Őszinteség
Téblábol mint haszontalan: dolgai nem sikerülnek, mit szeretne, messze van. „Magam alá kerültem”, sóhajtozik... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta:Gyógynövények /haikuk/
fejes káposzta késnek kiszolgáltatva fejét vesztette fekete retek gyomorbeteget gyógyít naponta egyed! zsenge zöldborsó hüvel... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Elmúlás
Szövegfoszlányok járnak fejemben: persze, kedvesem, amíg élek, téged, soha. Kopott szerelem, ha múlsz, legyen sírodon kék virág. ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta:A titkok kertje
Csonthegy mögött, virágos völgy ölében, elrejtőzött erdő közepében a titkok kertje. Kőfallal körülkerítve, kapuja nincs, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Rajongó
Elhiszem, mert te mondod. Bókolok, mert így mutatod. Minden tetted bámulom. Kép – a netről Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Részeges eset
Ami bizony megesett. Hol és mikor, borítsa jótékony homály. A lényeg: egy bizonyos munkahelyen valaha feltűnően fogytak a rézcsövek... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A szavak
A szavaknak van jelentésük, de nincsen értelmük, ha leírod őket, csak egymáshoz illeszkedő betűk. Ha jól ismered és helyesen használ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hiányok és veszteségek
Mindig hiányzik valami vagy valaki: egy tárgy, egy társ, egy kapcsolat, foglalkozás, egy jó szó, ízes falat, siker, szeretet, akara... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: (S)óhajos
Szép korba érkeztek, gondjuk egy maradt: baj nélkül átélhessenek, megéljenek – míg csak lehet –, b... Tovább olvasom »