csupa Ö Börtönőrök között flörtölök, Ödön könyörög: öröm önt dögönyöznöm. Köszönöm! Ösztönöm győzött. Öntök sört,Ön örökölt, fő... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Végállomás
Zavaros világban forró méregadalék: gyilkos nedű. Kénesen liheg a sanda, fogatlan, szájú gyilkos. Por leple borítja cserépre tö... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Bénán
Hittél valaha – már nem hiszel. Közönyös vagy – nem is csalódhatsz. Téveteg életed – ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A sajt
A holló, köztudottan igen alacsony szellemi szinten károgott. Igaz, hogy nem is volt szüksége különösebb észre, mert amiket csinált e... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Egyedül
Tömegben is egyedül lehetsz, magányos, elveszett. Körülötted zavaros káosz, értelmetlen zajok, vadul tülekedő emberek, tolongó, l... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Vajon?
Boldog vagy sem, vágyódik vagy kesereg – minden ott az arcán. Bírnád, ha így... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Örömös november
Mottó : „Mily sajátságos az ember. Azt hiszem, mindig kell valaki nekünk, akire haragudhatunk.” (Hunyady Sándor) Nyugalom ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Holdtölte
Holdtölte készül: fésüli fénylőn, még zöld erdőt égi fény. Sejtelmes hangok: szorongó szívem dobban, félelem ölel. Ké... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hasznos háziállatok
1.állat: szarvasmarha Van tarka tehenem, naponta megfejem. Bár csak füvet legel, nekem bőven tejel. Fején szarvat visel, hasán tő... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Mostanában kritikákat írogatok csak úgy...
http://www.naputonline.hu/2017/11/21/fehervari-judit-hadd-tegyek-en-igazsagot/http://www.naputonline.hu/2017/11/21/fehervari-judit-hadd-teg... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Tatyana levele Anyeginhez
Kedves, jó, Anyeginem. Én itten vagyok ebbe, dácsába, aminek szépségét maga is ismeri, ami nem is egy igazi dácsa, hanem egy nemesi... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Baj-társak
Több mint bűn, hiba – jól hangzó tanulság. Bámulsz: itt a soros, legfrissebb hibatárs. ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Örökség
Örököltem egy nagy házat, benne patkányok tanyáznak. Repedt falak, tört ablakok, sok ürülék, kosz és romok. Örökségem kényelmetlen, ... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Fővárosi mese: Taxi és régi villamos
János emlékezetében a főváros még őrizte régi patináját. A folyó partján díszes kerítések, kapuk mögött kisebb, nagyobb paloták húztá... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Falusi szerelem
Faluból, városba került kislány magával hozta az akácfa illatát, a patak menti kispaddal együtt a kacagó gyereksereget. Közösen szám... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Téli kép
Szántás hantján dér szitál, pitypangernyő rászáll, röpte dermedt tetszhalál. Ragyogsz hideg napsugár, álmod erdei világ, dundi hót... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Modor
Öntudatod, fölényed, ah! Embervoltod dicsérete, ó! Éned, a derék… Póz, póz, póz. ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: A négereket sem hajtották jobban
A házunk mellet van elég nagy kert. Ha már van, hát akkor meg kell művelni. Hármunk közül egyikünk sem szereti a kerti munkát, még a ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Totemoszlopok
Totemoszlopnak hatalma felhők fölé magasodna hódolói magasztalják, eljárják a pávák táncát. színes tollak lopják a fényt, ragyogásu... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Loretta
Szívesen írnék Loretta álmairól, csak az a baj, hogy Loretta sosem álmodik. Csak fekszik a hátán ez a rohadt némber, nézi a plafont... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Végzet
Paraván takarja tettét. Velünk van, és mindenütt. Inspiráló gyilkos, ki ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Ecce Homo
Labda-fejed, tégla-tested, karó-kezek, karó-lábak, ezzel járod a világot. Agyad finom műszer, zselészemmel nézel. Huzalok az idegek... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Csirkeagy
Vasárnapi ebéd. Mindenki jól tudja, ilyenkor a szépen megterített asztalon dupla a teríték. A konyhából orrcsiklandozó illat árad. ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Múltelemző
Ó, történész tudorom, de érti, mi miért volt! Hiszi is, hogy fajtársaink okulnak a múltjukból. ... Tovább olvasom »
Markovity Radmila: Ha én bibe lennék
Ha én bibe lennék, lila ruhám rózsaszín szalaggal díszíteném, fehér rokokóm az ünneplő lenne, szépsége kedvesem ölében remegne, s... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Szabadság
Te isteni eszme, mit fel nem fog az elme, abszolút formában nem létező. végtelen változat részlete elérhető. Szabályok közé szorítot... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Átmenet
Igen… A függöny legördült, mázsás súlya, felkeverte, a színpad deszkáinak finom porát. Hát, ennek a darabnak is vége lett, mint min... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Karcolás
Kicsi karcolás, látod; hazudok: nem fáj, nem gyógyul sebem. Nem kell gyógyítás, kézrátétel nem hat rám, hazug varázslás. Tovább olvasom »
Kapolyi György: Féligazságok
Tulajdonképpen, ha az ember bevallja, hogy valójában mire van igazán szüksége- tárgyi értelemben, akkor azt mondják rá, hogy nyomaszt... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Árván
Állok árván, nézek némán, előttem fekete márvány. Hideg szél jár, magány tépáz, kopárrá lett a láthatár. Mécses lángja lassan l... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Miért van az?
Miért van az, hogy éle van a szónak, miért van az, hogy visszanézni fáj, miért van, hogy gyakran összekoccan két egymás felé nyújtózó... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Szorongás
Szép korú önzetlenek nem maguk sorsán – a maradókén merengenek. ’Életünket kiforogtuk, ... Tovább olvasom »
Farda József: Hajnali város
Valahogy úgy alakultak a dolgai, hogy sohasem barangolt a hajnali városban. Most azonban, zsebében egy csomó szabadidővel, ott koppan... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)