Ha egyszer rám találnál szemedbe súgnám - életem könnyeit keresném karommal tavaszi napfényt- meglelve aranyzó kertet... Tovább olvasom »
Ha egyszer rám találnál szemedbe súgnám - életem könnyeit keresném karommal tavaszi napfényt- meglelve aranyzó kertet... Tovább olvasom »
Anyám képe falamon bennem levő ős hiányt tükröz torkom szorítja a mélységes csend a titokról fellebbenő fátyol tépetten suhan tova dolga vég... Tovább olvasom »
A Margit híd lábánál(fotó: Bagira, azaz Románné Molnár Erika - 2013.06.07.) Tovább olvasom »
Arr a nem gondolt ennyire nehéz lesz. Nem fogta fel, még akkor sem, mikor nem csak az ég feketedett el felette, alagútnyi sötétség ölelte át... Tovább olvasom »
Karácsonyillat árasztja el a lakás minden pontját, serényen keverek és kavarok, készítem a bejglit, és mézes-grízes alkotást. Régen nem v... Tovább olvasom »
Egy erdő mellett ébredt. Olyan álomszerű volt, mint a mesében. A fák éltek; ágai susogtak, elértek hozzá. A fekete mélység elnyelte pill... Tovább olvasom »
Meg kellett állnia. Falként tornyosult előtte az éjszaka. Az égre tekintett, percekig kereste a hold ezüstös palástját, majd felsejlett ... Tovább olvasom »
Ma este biztos már ülnek kényelmes karosszékükben, és tévét néznek, altatják magukat. Napközben gyakran kicsalta a napsütés egy sétára a... Tovább olvasom »
Kaptatott felfelé a dombon, erre már egyre kevesebb nyomát lelte a betonnal kikövezett civilizált világnak. Több lett a homok, a fű, a t... Tovább olvasom »
„Csendes vagyok, törvényszerű, ám kiszámíthatatlan, mint némelyik jobb költemény. - Bocsásd meg, életemnek Bármely Olvasója, ha nem tetszem,... Tovább olvasom »
Amikor futott,a világ kinyílt számára. Benne volt, lüktetett, élt. „A végleg becsukott ajtók. Mikor valószínű, hogy többé nem járok arra. Es... Tovább olvasom »