Édesapám a világ legjobb embere volt. Másnak talán közhely, nekem a valóság! Most is úgy ragyog ő a szívemben, lelkemben, mint annak ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A változás
Egyre ritkábban járt ki a házából, mert nem kedvelte a változásokat, fiatal korában sem, de ahogy ment az idő az új dolgoktól még j... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Az ablaküveg
Alig hallhatóan csattant, azonnal szétterült, és lomhán kezdett lefelé folyni az ablaküvegen. Átlátszó anyaga engedte látni a mögötte... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Elosztás
Csőszeitek tőletek régen elemelkedtek. Vágják, érdemük folytán ... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: K.F.
Ott volt, az utca túl oldalán a sötétbe burkolózva, úgy, hogy a kocsmaajtót jól láthassa. Várt. Kabátja gallérját felhajtotta, fe... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: Neked
Akkor mellém ült és azt mondta nekem: „azt hiszem kedves, minden félelmünk egy tőről egy közös forrásból ered. Ezek a félelmek korlát... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A ládikó
A kacska kezű megint az ivóban ült, mivel senki nem várta otthon, már amennyire azt a kuplerájt annak lehetett volna nevezni, ahol id... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A liftakna
Már megint azok a csusszanó, óvatos léptek az éjszaka csendjében, a folyosón, az ajtóm előtt. Hallgatózom. A léptek, a liftajtó előtt... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Bolyongásaim - 5.rész
Nálunk is beigazolódott, hogy közös lónak túros a háta. Anyám és nagyapám között állandóan röpködött a méregszikra. Mind a kettő erős... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Tépkedés
Mélyen szemébe húzott sapkával fején, nagydarab ember lépked egyik oszloptól a másikig. Mindenütt letép valamit. Többeknek feltűnő a ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Őszöm
zöld tekervényes vadhajtások ringatják őszöm lágy fészkét napfény hősként küzd makacs árnyékú kókadt napraforgóval Kép: Suha János... Tovább olvasom »
Csörgits Kinga: A fehércápa és a kölyök macska
Nemrég ismertem meg. A folyóparton sétáltunk és ő azt kérdezte tőlem, ha választhatnék, melyik két állat lennék? Nem gondolkoztam. Úg... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Kultúrrovat
Vaszil Vasziljevics Csocsoszánnnal esett meg a dolog, aki a voronyezsi Malenkaja színház gazdasági igazgatója volt. Igaz, a művészeti... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Éjfélkor
éjfélkor oson mélysötét rázza boncos tépett sörényét odúba bújik a végtelen kékségben szenderegni tér Kép: Marc Chagall: Kék tá... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Bolyongásaim - 3. rész
Közös telken laktunk apai nagyszüleimmel. Nagyapám két nagyobb fiának házat építtetett, leányait tisztességgel kistafírungozta, földe... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Az otthon
Nagy volt a ház, a gyerekek kirepültek régen, a férje pedig sok éve elment már, kint nyugszik a hegyen a helybéliekkel. Akkoriban min... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Indulat
Emészt a gyűlölet, téged és engem is. Emészt, ami védtelen másokra széthullik. ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Cseles
Volt, ami volt – bezárt a bolt. Őrült viták, zajgás, amott a csend honolt. Lett aztán nyitn... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Kakaska
Kakaska élete egészen álomszerűen szép volt. Reggelente, ahogy kitette a lábát az ól ajtón, rögtön elkurjantotta magát, aztán az össz... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Ez az öröklét?
Ketten egy árnyékba fagyva… Már nem is emlékszem arra. Rémlik, kiálltunk a napra, két alak eggyé fonódva. Régen volt. Kopott az emlék, m... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Beszélek
A gödrökkel, kátyúkkal teleszórt - hajdan aszfaltút rémséges valóságát, csak a repedésekből kinőtt gyomok díszítették. Nem is volt ta... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A légy balladája
Egy légy mászik a falon, légycsapóval agyoncsapom. Véres folt marad a falon, azt gondolom: a macskával lenyalatom.. De ő nem kap a falat... Tovább olvasom »
Jéga Szabó Ibolya: Sorsok, tervek, életek
ki vagy te? Én a szenvedések szűrőin szűrtem a véremet. Aranymosónak álltam életem folyójába. Meríteni próbáltam a jóságból és a szer... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Bolyongásaim - 2. rész
A kút mellett a nagy kőitató vályú őrizné megingathatatlanul a múltat, de most a csillámló víz helyett rothadó falevél, limlom, szélf... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Lakjunk falun Miért is haszonállat? /12.rész/
Az ólakban vidáman éltek az állataink és reggelente gyakran elidőztem velük, amikor már túl voltunk etetésen és itatáson akkor bement... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)