Sánta Zsolt: A lány...

A lány... A lány csak ballag az úton. Termete cövek, ajka szirmok lázának kecses dallama, messze van élte alkonya. Megy lágyan é... Tovább olvasom »

A sors

    Sündörgő patakok fodrozzák Az erdő szemérmetlen testét Ezernyi csillag gyújtja önmagát Míg Hold arcán az ezüst-fes... Tovább olvasom »

Esti órán

    Az öreg lassan kiméri borát Halkan pöfögtet – s még oly Korán s szelíden várja a halált Mint könnyű eső a zavaros szélben Nem ... Tovább olvasom »

Ezer

    Ezer jószág álma az Istállókba rekedt Kolompol a vezérhím Csöndes léptekre biztatja A komor álmodókat A bús füvek gyo... Tovább olvasom »

Régen

    Pörög a világ, mint gyors masina. Valami véges zörgésű üvöltő gép. Csak az Idő és az Élet mostoha, Nincs kósza a bi... Tovább olvasom »

A Napba ének

Oly molett fenn a Nap. A v í z tükrében gyönyörködik, Ahogy leszáll az est, tovaillan Bársonyruh... Tovább olvasom »

Csak egy arasznyira

A nyáj csörtet, baktat egészen, Mint filmvásznon a bakák, Mind benned a rózsák látod, Öntözetlen így hervadnak el. Fogy a... Tovább olvasom »

Olyan voltál...

Ezüstösek, kékek lábnyomaid, Megáradt folyó a lelked. Megáradt benned a türelem: Bennem az embert megszeretted. Me... Tovább olvasom »

A Szajna-parton

A Szajna vörös és izzad a teste Vörös haboktól megfűszerezve Állok és csodálom az izmos testet Mely bő folyással tenger fe... Tovább olvasom »

Bemutatkozás

Rövid önéletrajz         Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a De... Tovább olvasom »

Kopár est

Van hogy a lápos sír zokog Az erdő meg zavarosan dúlt Szelek rontó karmai közt Van hogy megbabonáz az este Van hogy kacagva legyőz... Tovább olvasom »