Tóth Sarolta: Bábszínház

Óriási bábszínházban zsinóron rángatott bábok vagyunk, a paraván mögött ráncigálnak a rejtőzködő szerzők - az igazi szereplők, akik ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Mi lesz feldobva?

Szájról szájra szállt az ének… És nemcsak az, hanem egy-egy történet arról: hogyan élt (vissza) némely ember (vélt) szabadságával e... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Múltba néző

Mi történt, és az is hogyan? A múltakon merengek, s gondolkodom csalódottan. Hiszen mire is emlékszem?...    Furán élnek agyamban – ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A csend hangjai

Csenget a csend - és üres, nyugtatja fáradt lelkemet. Álmodik a fájdalom, sós cseppekkel áztatom. Szememből a könny szivárog, mély... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Életünk fényei

Életkorok fénye Múltunk halványuló Hold, emlékek a csillagok, fényük szelíd, nem ragyog. Idős korunk fénytelen jelen, sötéte... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Szőnyegen

Nem vak ő, csupán másfelé néz. Nem is bátor, csak          vissza sose gondol. Leginkább őt lepné meg, mi jön fel a szőnyeg alól.  ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Siránkozó

Ó, jaj, ó, igen! A világ nem adta meg, ezt sem, meg azt sem. Csak ennyire jutottam.  Nem lett belőlem,                  mi lehetett... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Ha látsz egy koponyát

Koponyánk törékeny csontdoboz, benne agyvelő, érzékszervek, lyukak. Tartalmát átszövik az idegek, a külvilághoz közvetítenek ingere... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Barátomnak

Fényes csillag ragyog az égen , ígéretes, igézetes. Sugara a földre hullott, tört üvegcserépbe botlott. Fénye megvillant alatta, s... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Viselkedés

Panaszkodsz: ver most az ég!              És mintha sírnál,        szégyenkezel.              Véled, ez talán        férfiatlan? ... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Nehézség

Megbántott,                de fel nem adod:          küzdesz tovább érte.      Érzed, nehéz lesz.            Szavakban megbocsátasz,... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: A virágok élete

A virág rövid élete a természet szép ékszere. Kertekben, balkonon, réten színek pompája, illatár, jelzi a tavaszt, itt a nyár... Tovább olvasom »

Riba Ildikó: Más

Irigyen adott, szűken kimért, visszavett fakó szerelmed, kócosan, lila hajú hajnalban lebeg. Más utat keres. Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Ünnepeink

Az ünnep szavunk az id nap= szent nap összetételből ered. Eredendően valószínű tehát, hogy vallásos jelleget öltött – talán már a pog... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Különös esetek

Mottó: Ha minden észszerű lenne a földön, akkor nem is történne semmi. (F. M.Dosztojevszkij) Mi lehet, mi lesz? Hírnökök jön... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Jövendő

Szakadatlan megfigyelnek;                jelez beszéded, íriszed. Eleged van? Nem te döntesz! Szándékod leleplez:                    ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Hajléktalan lány

Heu Réka hajléka, higgyétek el, nem tréfa, egy lombos fa árnyéka nyáron.. Romos háznak egy sarkában, valamikor kamrájában összeku... Tovább olvasom »

Kapolyi György: Átváltozás

A varjú, egyik reggel arra ébredt, hogy kanári akar lenni. Eleinte őt is meghökkentette szándéka, de gyorsan elmajszolt pár diót, az ... Tovább olvasom »

Tóth Sarolta: Fáj az emlék

Fáj az emlék... álmosan ábrándozom fejem süppedő vánkoson, boldog bánatokon merengek, beteljesületlen szerelmek emlékképei felvilla... Tovább olvasom »

Tomor Gábor: Vagyunk

Egyszerű a kinézetünk.    Eszmékbe öltöztetnek, régivel, újjal elvagyunk. „Színezik” életünket,          és közben figyelmesek:     ... Tovább olvasom »