Ambrus József: Szerver-gondolat
Most naplemente van fázik a tenger, hitem párolog mint fehér gondolat, lassul az átmenet, füstöl a szerver, valami belőlem mindig kimarad. ... Tovább olvasom »
Molnár József: Az álom
Természetes vágya volt, álmodjon, álmodott. Előbb csak pár percet kapott, ettől összezavarodott, s morgott, mint egy kutya. Később már óráki... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: a Ketrec
döccenőkkel telt macskakő utakon bokáim kihajtogatva akadtak a kerékpár küllői közé apám szitkozódott ostobaságomon és azonnal orvoshoz vitt... Tovább olvasom »
Molnár József: Az elérhetetlen
Liszt most h-moll szonátáját játssza, kezén keresztül futva érkeznek a hangok. Majd hírtelen feláll, helyt adva a tanítványoknak. Jön Thomá... Tovább olvasom »
Ambrus József: Korszerű protokoll
Istenadta kedvesség, és gyáva-mód, Krisztus születése hajtott igába, jó híremmel együtt vigyáztam a valót, bár rám-fütyült a szemérem átka, ... Tovább olvasom »
Siska Péter: Hajónapló
Péntek, október 13. Irány kelet, északkelet. Borús idő. A kapitány káromkodva jár fel-alá a kabinjában. A Nap, ami a hajó körül kering, nem ... Tovább olvasom »
Hevesi Éva: Hasztalan
tenyerembe simul a tér a fekete égbolt elszabadult csillagai ruhámba rejtőznek csodálkozó éjjeleken arcomra szegezett fényükkel hasztalan ha... Tovább olvasom »
Kamarás Ágnes: „Néha lelassul a világ, és az ember minden apróságra felfigyel, mintha az örökkévalóság két szívverése között állna.” (Mark Lawrence)
Hevesi Éva: Remény
Elfoglalták a városokat a betonutak, betonházak, betonszívek, betonfejek. betonfák, betonpadok. Egy pici repedésben, ma reggel láttam nyílni... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Zöld föld
Tenyeremben alma érett halma. Oldalán fény csúszott balra. Szára mellett takarja levele zöld föld dermedt sebhelyét. Háború tépte, s... Tovább olvasom »
Molnár József: Feneketlen kút
Itt nincsenek várakozó esték. Minden spontán érkezik, még a dal is, amely Trisztán és Izolda énekét idézve, átsuhan a nemlétezők felett. Aki... Tovább olvasom »
Ambrus József: Párás merészkedő
Verset írnék, de visszatart a szégyen, még ma sem tudom, hogy mi a hiba, pár üveg bort vettem apró pénzen, mert a színvonalat így kell tarta... Tovább olvasom »
Siska Péter: Profán geometria
Még zárva az ajtó. A mellettem ülő öregasszony arcán a megsemmisülés ábrái: örvénylenek a ráncok. Lassan, kérlelhetetlenül. A nyári éjszaka ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)