Hosszú este lesz,
mint az idő amikor meg megáll,
ideképzelem milyen is volt a nyár,
szememnek áldás,
mikor koránjöttél és megláttalak,
Sírtam, de öleltél,
őszintén éreztem szavad,
aztán elmaradtak a levelek,
csak hullott, sereglett a sok őszi levél
utaztam, erre s arra,
de nélküled nincsen úticél.
Mint aki a tűzbe tévedt,
mint aki szól, s mégis rezeg,
ideképzelem milyen is volt a nyár,
amikor jöttél és megismertelek.
Kép: Horváth Lívia2019. 11.08.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése