Péntek este van. „Nem is baj, hogy ma nem ér rá senki, elleszek a tv-vel meg a számítógéppel. Néha jólesik kicsit egyedül lenni.” Bekapcsol... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Csengettyű
Csengettyű cseng-bong, udvarias kútágas jeget bont. Vándor éji madár kútkávára messziről száll kuvik sivítva hívja párját. Magányos szíve ... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Pünkösdi harangszó (Valóságon alapul, de zömmel fikció. )
Amikor a településre költöztem a hivatásom miatt, Józsit úgy ismertem meg, mint boldog embert. A falubeliek aztán elmesélték, hogy J... Tovább olvasom »
Kertész Éva: Létezel?
Ugye valóság az, hogy létezel Egyetlen Igaz? Ugye nem csak csapongó érzelmeim szülnek téged naponta újra, meg újra? Ne hagyj... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Vers
e nap legyen az álmoké gyermekkorom napja focizzunk együtt a zugban ahol visszapattan a labda és cigánykereket jár az utca ... Tovább olvasom »
Molnár József: Bársonyhalál
Kálnoky László: Pokol című versére „Kincsem kiszórtam mind az ablakon,” majd elfagy, mint a meg sem írt regényem... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Fakó vidék 5. - Befejező rész
– Visszatérve Thulcandra második inváziójára: a Tejút központi bolyvilágának Úrnőjét meditáció közben látomással kereste meg a Fény Ura. Sze... Tovább olvasom »
Ruder Jana: A fekete erdő lánya
Hol volt, hol nem volt, mert bizony egyszer volt egy nagy ország, abban pedig egy különleges erdő! Ebben az erdőben minden fa fekete volt. M... Tovább olvasom »
Blank Judit: Isten tenyerén
Bágyadt karjaival ölel át az őszi alkony amint a temetőbe lépek, s mint a sírok mellett a vén tölgyfák, akik csendesen lehelik barna csókjuk... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Égi ecset
titokban tángáltam szomorú szíved szótlan suhanj létemnek legyél mankó félig törött támasz vigaszul pingálj puha érintéssel égi ecsettel sz... Tovább olvasom »
Vasi Szabó János: Fakó vidék - 4.rész
– Andrea, kedvesem... Engedd magadhoz a fényt! Hasonló emóció, mint az „időrengés” során: a testetlenség érzése egy fekete térben. De most... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Tíz dzsiszei- Festmény: + Mocsár Zsófia
Viaduktokról zúduló könnycseppek nem látják az Eget. Fénytelen élet, búcsúcsókot sosem hajt. Szoborárván rí. Verbalizálom az irgalmatlan f... Tovább olvasom »
Molnár József: Az emlékezet
Borges olvasása közben két gyönyörű láb felcsúszó szoknyája alatt rózsa-végtelen. Az emlékezet mélységeit járni a legveszélyesebb, ... Tovább olvasom »
Blank Judit: Mikor eljön az este
Mikor eljön az este, s alkonypír búcsúcsókját küldi És a tegnap óta szőtt édes álom foszlik szerte-szét Bús fűszálak fakó selymét egy harmat... Tovább olvasom »
Mátay Melinda Mária: Családi kiskarcos
Szemtől szemben fázunk fogvacogva mi ketten, az árva gyermek, s az eszmélő felnőtt, aki lettem: nem volt a volt. Az egókban önzés tarolt, az... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Varjak
Őszi ködben, szűrt napfényben fák ágain, levelek helyén varjak állnak, megrezzenek, károgva messze szállnak. Rövid röptük után temető ker... Tovább olvasom »
Ruder Jana: Néma az alkony
Néma az alkony bagoly árnyéka mozdul fáradt a szél… A fák fölé lassan estruhát húz az ég. Én még ülnék e szelíd csendben mert itt hallom aho... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Megjegyzések
(
Atom
)