Blank Judit: Amire csak az anyák képesek

1945. júniusa volt. Véget ért a 2. világháború. Véget ért az embertelen, értelmetlen öldöklés! A hír olyan gyorsan terjedt, mint futótűz a s... Tovább olvasom »

Blank Judit: Neked szól!

Ha fagyos téli estéken megcsillan a hó a dermedt fákon, s szikrázó jégcsapok őrzik a tél könnycseppjét a házak ereszén, s csillag milliárdok... Tovább olvasom »

Kertész Éva: Létezel?

                Ugye valóság az, hogy létezel Egyetlen Igaz? Ugye nem csak csapongó érzelmeim szülnek téged naponta újra, meg újra? Ne hagyj... Tovább olvasom »

Ruder Jana: A fekete erdő lánya

Hol volt, hol nem volt, mert bizony egyszer volt egy nagy ország, abban pedig egy különleges erdő! Ebben az erdőben minden fa fekete volt. M... Tovább olvasom »

Kertész Éva: A néma utas

      A kora délelőtti órában meglehetősen sokan várakoztak a megállóban. Kellemesen simogatta a napfény a felszállni készülőket. Mé... Tovább olvasom »

Kertész Éva: Megvertem egy orvost

  A cím igaz. Megtörtént. A drámát Nemlétező város Sosemvolt osztályán produkáltam egy fejvesztett nő szerepében, amikor már el kellett fo... Tovább olvasom »