Szerettem és szerettek nagyon.
Ebben a hitben mertem élni,
s azt is hittem, ha Istenre hagyom
a sorsomat nem kell elcserélni.
Elcserélni egy kereken piros
egészen húsos édes világra,
ahonnan nevetni nem kínos,
ha méhecske száll a művirágra.
A művirágra is száll a harmat,
belezúgnak a szomjas méhek,
méz hiányt szülnek a mű fájdalmak,
kínjában elhal a zsongó ének.
A virágban kínos hideg a csend,
műszirmaiban gyűjti a sarat,
elkopott minden fényes patent,
mi vonzó volt...az taszító marad.
Ötletes.
VálaszTörlésKöszönöm. :)
TörlésAhogy Tibor is írta...Kifejező, és elgondolkodtató.
VálaszTörlésSzerelem-odaadás-hűség... És jön valaki más... A művirág. Jól értem, úgy hiszem, s, ami marad a csalódás, a gyász! nagyon szépek a képeid!
VálaszTörlés