A kép az oszk.hu-ról való.
Szonettet írni mesterként tudott,
De víg szonáta nem szólalt meg lantján,
Mert vers-zenéje sírt szegények hantján.
Gyakran vigyorgott rá a kósza hold.
Felülmúlta torz, dicstelen korát,
Amelyben élt és anyja ifjan meghalt,
S mint amikor a fájdalom tüskét hajt,
Szerelmes volt, mosolygó kaktusz-ág.
Viszonzatlanság máglyalobbanását
Oltotta el, ha épp ölelni próbált.
Kerékbe törte idegszálait
A század, mely magából kivetette...
Okos szavát sok játszó gyermek zengje,
Akár felnőtt, ha rímmel szépre int !
Szonetted életét, sorsát, útját koncentráltan tárja elénk. Szép és méltó a Költő nagyságához, a mai nap ünnepélyességéhez.
VálaszTörlés
VálaszTörlésFelülmúlta korát...s korunkat. A nagyok közt a legnagyobb volt.
VálaszTörlésMéltó főhajtás a versed Kedves József...)))
Méltó bizony!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.