„Tudo vale a pena se a alma não é pequena.”
„Minden megéri, ha a lélek nem kicsi.”
(Fernando Pessoa)
Nemzet
Mi nem azért létezünk, mert határaink vannak,
hanem, mert volt bátorságunk elképzelni, hogy nemzetté lehetnénk.
Nem mindig az történt, aminek a valóság megpecsételte sorsát,
hanem az, amit a történetek sokasága tankönyvi lapokban elmesélt.
A múltunk sem tulajdon, nem sajátíthatja ki semmilyen más egység.
Olyan emlékek sokasága, aminek képeit háborúk dúlták, véres
kardok járták körbe e hazát, mikor zúdult a mongolok serege ránk,
s mégis feléledtünk akkor is, ha minden földünk lángokban állt.
Tenger
Volt idő, mikor a térképek szélein elrettentésnek csak annyit írtak:
„Itt sárkányok laknak.” , s mi elképzeltük, vajon-hány fejük lehet,
esznek-e még emberhúst, vagy minden csupán végtelen képzelet.
Nem tudhattuk, mi vár ránk, de hiányzott a móló, a sirályok röpte,
a szelek suttogása, fények cikázása a vitorlások vásznai felett.
Biztos pusztulásra ítélve sem féltünk nekivágni az ismeretlennek.
Az ember nem azért születik hajózásra, hogy kikötők örökös társa
legyen. Az tengeri mérföldek száma jelzi számára, hogy közeleg
minden szárazföld, minek partjai majdan országunk határait mossák.
A Látens
Most csönd van. A térkép megtelt. Mi töltöttük meg vágyainkkal,
álmainkat Isten nevében hódítottunk, országunkat megtartottuk.
Soha többé nem hadakozunk, belsőnkben visszük tovább fényünk
Lámpásokká, egymás társaivá így válunk, s ismét a mólókon állunk.
Van azonban, amit sohasem láthatunk, hogy milyenné lesz lelkünk,
ha nem siránkozunk, hanem mosollyá növekszik belső barátunk,
a valódi önmagunk, aki nem feledte múltját, esténként kalapban
sétált és a tengerrel folytatta az álmok útját, ha a Hold megemelte
előtte hatalmas, égi karimáját, és meséket szőtt csendesen.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése