Nem vagy már több,
mint bárki más.
Léted csak egy
szemvillanás.
Emlékeim közt
a szél ki-be jár,
magával sodorja,
mit senki sem óv már.
Néhány szó marad
mementóul a múltra;
hó hull lassanként,
s paplant terít az útra.
Kép: Zuly Guerra
Riba Ildikó: Mementó
Nem vagy már több,
mint bárki más.
Léted csak egy
szemvillanás.
Emlékeim közt
a szél ki-be jár,
magával sodorja,
mit senki sem óv már.
Néhány szó marad
mementóul a múltra;
hó hull lassanként,
s paplant terít az útra.
Kép: Zuly Guerra
Milyen érdekes: magam is írtam ilyen témájú hatsorost, de halogattam közreadását... Viszont versed, kedves Ildi, elég nyomaték ahhoz, hogy megosszam másokkal is... Mert hát némely embereket foglalkoztat (az is): utánuk ugyan mi marad? ... Mementód minden élőnek szóló üzenet... :-?
VálaszTörlésAzt hiszem, nincs is olyan, akiben nem fordulnának meg hasonló gondolatok, csak másként fogalmazzuk, mondjuk ki. Ki szebben, ki nyersebben. S az élőknek muszáj elfogadniuk az elmúlást, ez alól nincs kibúvó. :) Várom a te mementódat ! :)
TörlésMinél közelebb vagyunk hozzá, annál többet gondolunk rá,
VálaszTörlésaki beteg, az szenved, siettetné, van, aki maga segít magának.
Mi marad utánunk? egy ideig emlegetnek, aztán elfelednek,még akkor is, ha tudós vagy művész volt, mert változik a világ és mi is benne - de változtatni az elmúláson nem tudunk.
Így igaz. A fentieket egybehozva: Nincs kibúvó; ha "szerencséd" van - egy ideig emlegetnek...
TörlésBizony így igaz, ahogy írod. Mindenki elfelejtődik idővel. Sőt, már a temetői kövek is eltűnnek, ha nincs aki megfizesse a sírhelymegváltást. Mert ez a lakásbérlet sem örök...
Törlés