Lassan pereg a hűvös eső,
a zömök hegyen áll az idő.
Nyár belép a fák közé,
színes ruhát ad ágak fölé.
A tiszta folyó völgybe ér,
partján áhítat zenél.
Vándor lépked csendesen,
Fáradt lelke megpihen.
Tőke karján édes szőlőszem,
csillog a fénylő réteken.
A hírhozó már messze jár,
ősz után téli fagyban a határ.
Zsarátnok izzik már a tűzön,
Meleget ad magány sűrűjében.
Nézem majd a táncoló lángokat,
Elmerengve életemen reggelig.
Kép: Kovács Tünde fotója
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése