Ott a Balaton parton állt szelíden, közvetlenül a víz mellett. Biztosan a szél tévedésből hozta ide, távol a pipacs mezőktől. Több virág nem volt körülötte, mégsem volt magányos. Rámosolyogtak a napsugarak, lepkék, méhek udvarolták körbe, és mellette tették le plédjüket a strandolók. Reggelente nézte, hogyan köszönti a felkelő nap az enyhén fodrozódó vizet. Köszöntötték őt is. Lágyan arany fénnyel ölelve:
- Jó reggelt kis pipacs! Szép napunk legyen!
A kis virág csak állt némán, néha fejecskéjével integetett egy elsuhanó szellőnek, néha piros szirmai tündöklő fényben úsztak, vagy könnycseppek gyöngyöztek piciny fejecskéjén.
Hajnalban hallgatta, ahogy csónakjukkal vízre szállnak a halászok. Hallgatta, ahogy az evezők lágyan csobbannak a vízen, szerette ezt a hangot. Aztán figyelte a strandolókat. Egy duci kislány fagyiért nyafogott, egy szeplős kisfiú sírt, mert elveszett a homokozó lapátja, egy borostás férfi dünnyögött, mert nem elég hideg sört kapott.
Ő csak állt, némán és méltóságteljesen. Néha szomorúan lehajtotta fejecskéjét, néha kivirult, gyenge kis testével békét sugárzott. Szerette volna odakiáltani az embereknek: „ ne csüggedjetek! Lesznek még szebb idők! Csak bízzatok!”
Mindig derűt varázsolt az arcokra:
- Jé, nézd! Egy pipacs! Hogy került ez ide? Sirályok szálltak a tó fölé, éhesen köröztek, zsákmányt kerestek. Ilyenkor tántorgott el előtte a részeg kőműves, aki fennhangon köszöntötte is:
- - Jó estét virágszálam!
A kis pipacs illedelmesen bólogatott piros fejecskéjével.
Lassan kezdte becsukni szirmait. Még meg-megrebbent kis teste, ahogy félálomban ringatta a balatoni nyár. És a kis pipacs álmodott. Egy békés, szép világról. Halk evezőcsobbanásról, sirályokról, méhekről, gyerekekről, szeplősekről és ducikról, álmodott a részeg kőművesről, álmodott a napsugarakról, ahogy boldog táncot járnak a vízen. Álmában is tudta, hogy együtt mindez, az ő kicsiny hazája…
Egyik reggel különös dologra ébredt. Olyan érzése volt, mintha valaki figyelné, nézné. Óvatosan körülnézett, nem látott senkit. Halk köhécselést hallott egészen a közeléből jött a hang. Még mindig nem látott senkit. Ismét hallotta a halk köhécselést.
- Hol vagy? Ki vagy? – fordította fejecskéjét lassan a parti fák felé, mivel a kora reggeli szellő éppen az víz felől, az északi part felől fújt. És ekkor megpillantott egy fehér szirmú kis virágot.
- Te köhögtél? – kérdezte udvariasan.
Az újdonsült kis virág szirmaival enyhén biccentett kicsit, alig észrevehetően.
- Igen- felelte szégyenlősen.
- Megfáztál talán? – érdeklődött a kis pipacs, miközben szívét olyan érzés kerítette hatalmába, melyet még nem érzett soha.
- Neem. Nem hiszem. Mi margaréták nem szoktunk megfázni.
- Ó, hát te vagy a Margaréta? Milyen szép neved van! Én Pipacs vagyok.
Margaréta udvariasan megbiccentette kis fejét, fehér szirmai boldogan libbentek meg a játékos szellővel. „Tudom,” mondta volna, de inkább elhallgatta nagy tudományát. Még magocska korában repítette a jótékony szél szüleivel, testvéreivel együtt, mikor ő megpillantotta Pipacsot, és egy hirtelen mozdulattal elvált mag-családjától és lepottyant Pipacs mellé a fűbe. Azóta várta izgatottan, hogy előbukkanhasson és Pipacs észrevegye.
- Milyen jó, hogy itt mellettem keltél életre! – súgta örömmel.
A felkelő nap szemérmesen elbújt egy bodros bárányfelhő mögé, de aranyló sugarával még megcirógatta a virágokat, melyeknek fején boldog könnycseppként ragyogott a hajnali harmat.
- Szép a világ - súgta Margaréta.
- Szeretlek – válaszolta Pipacs.
A Balaton békés almazöldjén néma táncot jártak a hajnali sugarak. Csak egy varjú károgott méltatlankodva a virágok felett.
- Kár, kár, butaság!
Úgy tűnt, a világ nem sokat törődött az öreg varjúval, aki éppen a századik esztendejét taposta, és fogalma sem lehetett már milyen is a szerelem. Az éppen eltűnő Hold, aki köszöntötte még a Napot álmosan búcsúzott a magyar tengertől, még utoljára megnézte magát a sima víztükörben, majd rámosolygott a virágokra, mielőtt végleg aludni tért.
Vadkacsa úszott a vízen enyhe fodrokat rajzolva maga körül, míg a parton halkan zümmögtek a munkára váró méhek, s velük zümmögött a vén idő.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.