A város lassan elcsöndesül végre,
kialszik a fény az utolsó ablakban.
Némán hajol ránk az éjszaka kékje,
s az idő szíve, lassabban dobban.
A szél megpihen a lombok között,
fogd a kezem, tegyük le a terhet.
A hajnal messze, a csillagok mögött,
a sötét minden bánatot eltemet.
Hunyd be a szemed, várjon a reggel,
bújjunk el a puha árnyak mögött.
Vigyázzuk a törékeny csendet,
mit őriz az éjszakai öröm.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése