Tóth Sarolta: Fény nélkül

Fekete palástban, maszkban,
nyitott felhőablakokon át
belopakodott az éj hozzád.
Túszul ejtette a Napot,
elrabolt minden csillagot.
Zsákmányával szelek szárnyán
messze szállt.
Vak sötétség, rémes mélység
maradt ránk.
Puhán hullott a sötét,
de te ne félj,
sötétben tündöklőbb a fény.
Napunk reggelre felragyog,
fordítsd feléje arcodat!
Gyűjts magadba sok meleget,
töltsön be a szeretet.
Telihold lesz, fénycsoda,
elbűvölő éjszaka.
Új remények, új hitek,
visszahozzák kedvedet.
Elűzzük a rémeket.

Hidd el, még boldog lehetsz.