Csak egyetlen olyan embert ismertem Rajtad kívül, aki ennyire őszinte, nyílt szívű, barátságos, vidám, humorral tele, de mégis kíméletlenül őszinte volt Drága Sacám!
Mikor bementél a kórházba, annyit kívántál csak, hogy fájdalmak nélkül menj el, mert tudtad, ezeket a kezeléseket már nem éled túl.
És azt, hogy Szonjára, az ősi, orosz származású cicádra vigyázzanak a Fiaid!
Nem búcsúztam el Tőled, mert nem volt merszem hozzá. Hiányozni fogsz, amíg csak élek! Sőt... Kérlek, beszélj Zsófival, hogy néha libbenjen le Krisztiánhoz, hogy emlékezzen még rá egy kicsit és hozzám, mert nagyon hiányzik, s öleld meg az összes közös Barátunkat helyettem is!
Tudtad, tudtuk, hogy ez lesz, de azt nem, hogy ilyen hamar. Ahogyan tudok, megyek én is, kiürül lassan a világunk, s ez olyan nagy hiátusokat teremt, amelyeket mások már nem tudnak pótolni! Isten Veled! Nagyon szeretlek!
Saca kevés írást közölt, de annál nagyobb lelkesedéssel olvasta szerzőink műveit. Nagykanizsa egykori jegyzője sokunk barátja volt, aki imádta az irodalmat, a művészetek szerelmese volt, s egy orvosi csoda is. A hatodik, mindig másféle tumort, azonban már nem tudta legyőzni a szervezete. Emlékét megőrizzük.
A Szerkesztőség nevében M. Fehérvári Judit
A világ legőszintébb embere volt, s mindenért tudott rajongani, mindent és mindenkit szeretett. Nagyon fog hiányozni!
VálaszTörlés