Ambrus József: Korszerű protokoll

Istenadta kedvesség, és gyáva-mód,
Krisztus születése hajtott igába,
jó híremmel együtt vigyáztam a valót,
bár rám-fütyült a szemérem átka,
de a kíváncsiság sokszor lepereg,
- nyílt bűneimre mégis rámutatok, 
dühöng a lelkem, mosolyom beteg,
ma sem érdemelsz friss balzsamot.
- Isteni kárpótlás, templomi kenet,
a percekben megkövült pillanat, -
amit galériák kínálnak, műremek,
de kulcsra zárom a búcsúhangokat,

pedig a lelkem szentnek született,

- a félelem erkölcsöt parancsol,
magasan kering, az egekig követett
puszta kézzel a címeres kalandor.
Gyáva módban előre hibáztam,
szándékos emberi segédlettel,
korszerű protokollnak szántam,
szép szavakkal, bizarr esélyekkel.

Nézésem mögött hullámzik az arc,
látványba zuhan néhány versszakom,
irányt váltott hajnalban a kudarc,

és pucér marad kamasz káprázatom.